Lokart 3.0
képzőművészeti biennálé
- 2025.06.26.
- 2025.09.21
- az én testem
- az én váram
Pécs idén nyáron ismét a kortárs képzőművészet fővárosa: több mint 60 művész alkotásait láthatjuk 6 izgalmas pécsi helyszínen – középpontban: a test, a test és az idő és a testpolitika kortárs kérdései.
A Vizuális Művészeti Centrum harmadik alkalommal szervezi meg a LOKART Kortárs Képzőművészeti Biennálét. A hazánkban egyedülálló eseménysorozat kiemelt célja, hogy a magyar kortárs képzőművészet generációit egy közös platformon jelenítse meg.
„Az én testem, az én váram” mottóval induló kiállítássorozat új nézőpontból tárja fel az identitás, az érzékelés és a testpolitika kérdéseit.
A fesztiválon olyan ikonikus alkotók, mint – El Kazovszkij, Drozdik Orsolya, Ladik Katalin – mellett a Pécsi Műhely tagjai és fiatal tehetségek is szerepelnek.
A vendégkurátor Fenyvesi Áron, a koncepciót Fekete Valéria és Százados László jegyzi.
Helyszínek: m21 Galéria, Pécsi Galéria, Ancora Contemporary Gallery, Nick Gallery, JPM Szerecsen Patikamúzeum, JPM Schaár utca
Valóságérzékelésünk társadalmi fragmentálódásunk következtében visszavonhatatlanul megváltozott az utóbbi évtizedekben. Ezen folyamattal összefüggésben a közösségi média elterjedése egyfajta zsilipként beékelődött közénk és a valóság közé. Nem véletlen, hogy emiatt egyre hangsúlyosabbá válnak valóságértelmezésünkben azok a folyamatok, amik során egyre többen egyénileg, egyéni eszközeikben bízva tájékozódnak az egyre kaotikusabbnak tűnő valóságunkban. Mintha felfeslett volna a minket körülvevő társadalmi szövet és egyedül maradtunk volna. Mivel társadalmi rendszereink maradványait egyre szélesebb körű bizalmatlanság övezi, felértékelődött az egyén bizonyossága és saját közvetlen testi, vagy pszichológiai tapasztalata, amiből immáron számtalan egyéni narratíva épül fel. Nem független ezektől a folyamatoktól az sem, hogy sokan váltak a korábbiaknál fogékonyabbá a testkultúrára és a pszichológiára, ami a kiállított művek értelmezési terében is rezonál.
A testünk fizikai és pszichológiai valósága maradt az az utolsó alapegységünk, amit
már nem tudunk szétszálazni a valóság tükrében. Az egyén számára így a test vált a legelemibb érzékelő és kommunikációs felületté.
A Lokart a testet, mint olyan egységet vizsgálja, amely szimbólumaink, jeleink, mi több történeteink alapvető elemi hordozója. Érzékelésünk összetett folyamatai révén, minden, akármennyire is stilizált emberi test befogadása narratív értelmezéseket indít el bennünk. A kiállítás célja, hogy számos példát szolgáltasson erre a jelenségre.