résztvevők
2025

Fenyvesi Áron művészettörténész 1983-ban született Újvidéken. 2018 óta az acb Galéria főkurátora. 2002-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol művészettörténet és esztétika szakon tanult. 2008-2009 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület titkára volt. 2009 és 2010 között elnyerte a Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjat, amelynek keretében a modernista utópiák és a fiatal magyar kortárs képzőművészet kapcsolatát kutatta. 2009-ben jelölték a Lorenzo Bonaldi Díjra. 2009-től 2017-ig az Esterházy Művészeti Díj zsűritagjaként tevékenykedett. 2011 és 2018 között a Trafó Galériát igazgatta. Magyar művészeti folyóiratok mellett több írását is publikálta az ArtReview. Budapesten él és dolgozik.

BENCSIK ISTVÁN (Marcali, 1931. május 29. – Pécsvárad, 2016. augusztus 13.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész „Engem izgat, foglalkoztat, kíváncsivá tesz az emberi test. A test mint az alma vagy a cserebogár, a mindenség része. Viszonyban, viszonylatban van mindennel. Az emberi test nem lehet zárt rendszer, hiszen keletkezik és megszűnik. Ez filozófia. Testfilozófia. Az emberi testet az ember az elméjével, lelkével vizsgálja. Láthatóvá akarom tenni azt, hogy az ember a vizsgálódó. Vizsgálódó? Igen, a ’vanást’ akarom dokumentálni.”

Csáky Marianne Budapesten született, és Brüsszelben él. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot. Munkásságának fókuszában a személyes és a közösségi identitás, a történelem személyes megélése, valamint a test és a szexualitás tematikája áll. Az anyagok és műfajok széles skálájával dolgozik, a szobrászattól a rajzon, fotón, hímzésen keresztül a videóig. Számos helyen élt és dolgozott Ázsiában, Európában és Amerikában. Tanít, előadásokat tart és kiállít. 2018-ban brüsszeli műtermében létrehozta a Streetview Anderlecht nevű független kiállítóhelyet.

1970-77 a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. A magyar neoavantgárd második generációjához tartozik. A hetvenes évek képzőművészeti életében nagy szerepet játszó Rózsa-kör tagja. Műveiben a nők reprezentációjának kérdése foglalkoztatja. Művészete rajzokban, grafikákban, fényképekben, festményekben, szobrokban, performanszok és installációk sorában bontakozik ki, amelynek versei, levelei, ars poeticái, művészetelméleti írásai vagy akár műtermei is részét képezik. A Munkácsy Mihály-díjas művész, a SZIMA (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia) tagja. Alkotásai megtalálhatók a bécsi és budapesti Ludwig-gyűjteményben, a Szépművészeti Múzeumban, neves amerikai és európai gyűjteményekben.

Anna Hulačová (1984, Sušice) Csehország egyik legismertebb kortárs szobrásza, aki munkáiban a folklór, a mitológia és a popkultúra motívumait ötvözi a természet és a tudomány témáival. Szobraiban és installációiban gyakran jelennek meg antropomorf lények, hibrid organizmusok, méhek és virágporzók, amelyek kritikusan reflektálnak a társadalmi és ökológiai kérdésekre. Művei olyan intézményekben szerepeltek, mint a Centre Pompidou, Palais de Tokyo, vagy a Kunsthalle Bratislava. Hulačová jelenleg Klučovban él és alkot.

Piróth Tímea (1991) Budapesten élő és alkotó képzőművész. 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkássága az abject vizuális elemzésén alapul. Abject a kritikai elméletben az, ami a normáktól és szabályoktól való elvetettségre és elszakadásra utal, különösen a társadalom és az erkölcs szintjén. Az undorral vagy rendellenességgel való találkozás okozta kétség és zsigeri érzés bemutatása a munkái fő inspirációja.

Ujj Zsuzsi képzőművész, előadó és zenész, aki az 1980-as években a fotográfia kifejezési lehetőségeit újraértelmezve alkotta meg a nemi identitás, az önazonosság és a személyes tapasztalatok mentén épülő, egyedülálló fotóperformansz-sorozatát. Az intézményes művészeti struktúrákon kívül dolgozva fekete-fehér, beállított, saját testét médiumként használó munkáiban a vizualitást a költészettel, a zenével és a mozgóképi gondolkodással kapcsolta össze — mindezt az új hullám korszakának interdiszciplináris szellemiségében.

Vály Sándor (1968) Magyar származású, Umbriában élő finn audiovizuális művész. Művészetét konceptuális és filozófiai dimenzió jellemzi, amellyel a kortárs művészet területén mozog. Munkássága a zenétől a filmművészetig, a performance-tól az irodalomig terjed. Vály holisztikus műalkotásokat hoz létre, amelyek átfogó egységeket alkotnak.

Az elmúlt években azt kutatja, hogy miként változtak meg a társadalmi és biológiai test határai a biopolitikai diskurzusban a 20. század folyamán, és milyen jelentéssel bírnak napjainkban. Már több éve foglalkozik a termékenység és a reprodukciós jogok kérdéskörével. Figyelme azok felé a helyzetek felé fordul, ahol e jogok gyakorlásában valamilyen akadály lép fel, ahol a termékenység „terméketlenséggé” válik, ahol a születés és a szülés eseménye nem valósulhat meg. Különösen az érdekli, hogyan birkóznak meg az általa megismert nők ezekkel a (krízis)helyzetekkel, és miként hoznak létre empátiára és elfogadásra épülő, újonnan formálódó támogató közösségeket.

Don Tamás, kurátor, a szakdolgozati és kutatási témája a fiatal, pályakezdő képzőművészek integrációs lehetőségei a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben, ezenkívül érdeklődési területei közé tartoznak a társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek, a rendszerváltás utáni kortárs képzőművészeti intézményrendszer története, valamint a művészetpedagógia. 2018 februárja óta a debreceni MODEM kurátora, 2021 óta vezető kurátora emellett több független kurátori projekten is dolgozott, például a Bánkitó Képzőművészeti Fesztivál és a Küszöb Fesztivál szervezőjeként. Emellett a METU Design- és művészetmenedzsment MA képzésen mesteroktató.

Fabényi Júlia művészettörténész, kurátor, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója 2013 óta. Korábban a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Vasarely Múzeum vezetőjeként dolgozott. Kurátori és szakmai munkájában kiemelt figyelmet fordít a kortárs képzőművészet nemzetközi párbeszédbe való bekapcsolására, valamint a közép-európai régió művészeinek nemzetközi láthatóságára. 2015-ben a Velencei Biennále magyar pavilonjának nemzeti biztosa volt. Munkásságát több hazai és nemzetközi elismerés övezi.

Kevser Güler 2024 óta az Isztambuli Biennálé igazgatója. 2015 és 2017 között a Cappadox Fesztivál Kortárs Művészeti Programjának alapító csapatában dolgozott, és annak társkurátora volt. 2014 és 2019 között az Arter gyűjteményének kutatójaként tevékenykedett, 2020 és 2021 között pedig a Yapı Kredi Kulturális és Művészeti Intézet kurátoraként és kiállítási igazgatójaként. 2007 és 2014 között az Isztambuli Biennálé szervezőcsapatának is tagja volt.

Hans Knoll (1956, Alkoven, Felső-Ausztria) bécsi székhelyű galériatulajdonos és kulturális szakember. Kereskedelmi képzettsége és linzi gyakorlata után az 1980-as évek közepén alapította első galériáját Bécsben, majd 1989-ben — még a vasfüggöny leomlása előtt — nyitott meg egy másikat Budapesten. Azóta meghatározó szerepet játszik a közép- és kelet-európai kortárs művészet nemzetközi kapcsolatrendszerének alakításában. Olyan városokban szervezett jelentős kiállításokat és projekteket, mint Budapest, Brno, Varsó, Moszkva vagy Tallinn. 2016 és 2020 között az Osztrák Kortárs Galériák Szövetségének elnöke volt, 2006 és 2019 között a Bécsi Zeneművészeti Egyetem kulturális menedzsment szakának oktatója.

A kanadai származású Marilou Laneuville 2008 óta dolgozik a Lyoni Kortárs Művészeti Múzeumban (macLYON), ahol a Kiállítások és kiadványok osztályvezetője, valamint kurátor. Számos kiállítást rendezett, köztük a Echoes of the Past, Promises of the Future (2025) című tárlatot, amely az új technológiákat vizsgálja; AYA TAKANO – New Myth (2023); Nathalie Djurberg & Hans Berg – The Skin Is a Thin Container (2023); valamint Christine Rebet – Escapology (2021). Aktívan részt vesz a macLYON művész- és kurátori rezidenciaprogramjainak kialakításában is, emellett számos esszét publikált kiállítási katalógusokban. 2019 óta a Jeune création internationale című kiállítás társművészeti vezetője, amely a Lyoni Biennálé keretében mutat be pályakezdő művészeket.

Dr. Bordács Andrea, esztéta, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője, docens Magyar – történelem – esztétika - kulturális menedzser szakokon végzett. A kutatásai fő iránya részben a művészet-művészetelmélet határán mozog. Az oktatás mellett művészeti kritikákat, tanulmányokat, könyveket ír, szerkeszt, és független kurátori munkái vannak. A kortárs művészetben elsősorban a testkép, a feminista nézőpont, a női szerepek, a hagyományra való reflexió, azaz az újraírása, újraértelmezése, a digitális világ és a művészeti oktatás, művészetközvetítés témái állnak a hozzá a legközelebb. A fontos kutatási fókusza még a centrum-periféria kérdése, a közép-európai művészet.

Kocsis Katica, esztéta aktív szereplője a hazai kortárs művészeti színtérnek. Újságíróként és kurátorként egyaránt dolgozik, a korábban megvalósult projektjei jellemzően női témákat jártak körbe, de rendezett már tárlatot a sérülékenység és a bolyongás otthonkeresés témájában is. Az instagramon futó videointerjú-sorozatában az alkotókat műtermeikben kérdezi, amelyek egyszerre engednek betekintést eezekbe a nem mindig látható terekbe, miközben közvetlen hangvételük a kortárs művészekkel való kapcsolódást célozza. Áprilisban jelent meg első, Weiler Péterről írt könyve, jelenleg a Kacsuk-gyűjteményről szóló köteten dolgozik. A Focus On Black Art online magazin alapítója, ezen a felületen fekete alkotókkal készített interjúkat publikál amelyek a fekete művészet mélyebb megismerését teszik lehetővé.

Nagy Gergely (1969), újságíró, szerkesztő, író. Budapesten él és dolgozik. Jelenleg a Qubit.hu munkatársa. Az ELTE BTK doktorandusz ösztöndíjasa. Fő érdeklődési területei a kortárs művészet, a kultúrpolitika és a kulturális ellenállás. Sokéves újságírói munka után 2013 óta előbb az Artportal, majd A mű online művészeti magazin főszerkesztője. Egyik kezdeményezője az East Art Mags-nek, a kelet-közép-európai régió öt művészeti magazinját összefogó együttműködési projektnek. Egyik alapítója az OFF-Biennále Budapest-et, a térség legnagyobb civil kortárs művészeti kezdeményezését gondozó civil szervezetnek. Négy könyv szerzője. Több, a művészeti szabadság és a szólásszabadság magyarországi helyzetével foglalkozó jelentésben is közreműködött. Tagja a Kritikus Kultúra csoportnak, amely eseményeket, konferenciákat szervez a hazai progresszív kultúra helyzetével kapcsolatban.

Sirbik Attila újságíró, író, kultúraszervező, vállakozó Jugoszláviában született, Požarevacon volt katona. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Képzőművészeti írásait szerbiai és magyarországi lapokban publikálja. 2000 és 2024 között az Új Művészet Online főszerkesztője volt. Web- és brandépítéssel is foglalkozik. A Symposion Kiadó vezetője. Több könyv szerzője és társszerzője. Első regénye St. Euphemia címmel jelent meg a Magvető és a Forum kiadó közös gondozásában.

1989-ben az ELTE-n végzett művészettörténet-magyaron. Dolgozott a Qualitas Galériában, kiállítást rendezett a Római Iskola festőiből. 1991–93 között művészeti tévéműsorok készítésében vett részt, Vaszary Jánosról kisfilmet készített. 1995-ben megalapította a Vendemiaire művészeti tanácsadó céget. Írásai jelentek meg több művészeti lapban, majd 2003-ban Artmagazint alapított, amelynek 2005-től főszerkesztője. Rónai Éva textilművészről könyvet írt. 2007 óta a Müpa művészeti tanácsadója, tárlatokat vezet, rádióműsorokban és podcastban népszerűsíti a kortárs művészetet. Az Élet a képben-podcast sorozatban Winkler Nórával kiállításokról beszélget. 2024-ben Pro Cultura Urbis-díjat kapott.