az én testem,
az én váram
A Lokart 2025-ös, második kiadásának a tematikai fókuszában a test, egészen pontosan a kortárs képzőművészet különböző generációinak test-képe és test-értelmezése áll. Érvelhetnénk amellett, hogy az emberi test érzéki leképzése az emberi civilizációval egyidős jelenség, a testtel való foglalkozásnak mégis számos olyan vetülete van, ami nagyon aktuálissá és relevánssá teszi azt napjaink művészetében is.
Valóságérzékelésünk társadalmi fragmentálódásunk következtében visszavonhatatlanul megváltozott az utóbbi évtizedekben. Ezen folyamattal összefüggésben a közösségi média elterjedése egyfajta zsilipként beékelődött közénk és a valóság közé. Nem véletlen, hogy emiatt egyre hangsúlyosabbá válnak valóságértelmezésünkben azok a folyamatok, amik során egyre többen egyénileg, egyéni eszközeikben bízva tájékozódnak az egyre kaotikusabbnak tűnő valóságunkban. Mintha felfeslett volna a minket körülvevő társadalmi szövet és egyedül maradtunk volna. Mivel társadalmi rendszereink maradványait egyre szélesebb körű bizalmatlanság övezi, felértékelődött az egyén bizonyossága és saját közvetlen testi, vagy pszichológiai tapasztalata, amiből immáron számtalan egyéni narratíva épül fel. Nem független ezektől a folyamatoktól az sem, hogy sokan váltak a korábbiaknál fogékonyabbá a testkultúrára és a pszichológiára, ami a kiállított művek értelmezési terében is rezonál.
A testünk fizikai és pszichológiai valósága maradt az az utolsó alapegységünk, amit
már nem tudunk szétszálazni a valóság tükrében. Az egyén számára így a test vált a legelemibb érzékelő és kommunikációs felületté.
A Lokart a testet, mint olyan egységet vizsgálja, amely szimbólumaink, jeleink, mi több történeteink alapvető elemi hordozója. Érzékelésünk összetett folyamatai révén, minden, akármennyire is stilizált emberi test befogadása narratív értelmezéseket indít el bennünk. A kiállítás célja, hogy számos példát szolgáltasson erre a jelenségre.
