résztvevők
2025

Fenyvesi Áron művészettörténész 1983-ban született Újvidéken. 2018 óta az acb Galéria főkurátora. 2002-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol művészettörténet és esztétika szakon tanult. 2008-2009 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület titkára volt. 2009 és 2010 között elnyerte a Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjat, amelynek keretében a modernista utópiák és a fiatal magyar kortárs képzőművészet kapcsolatát kutatta. 2009-ben jelölték a Lorenzo Bonaldi Díjra. 2009-től 2017-ig az Esterházy Művészeti Díj zsűritagjaként tevékenykedett. 2011 és 2018 között a Trafó Galériát igazgatta. Magyar művészeti folyóiratok mellett több írását is publikálta az ArtReview. Budapesten él és dolgozik.

A Zsolnay Örökségkezelő Nkft Vizuális Művészeti Centrum koncepciójának kidolgozója és művészeti vezetője. Egyetemi és doktori tanulmányait a pécsi, a nanterre-i és a szegedi egyetemen végezte. Számos hazai és külföldi kiállítás kurátora. 2021-ben alapító kurátora a LOKART – kortárs képzőművészeti fesztiválnak, amely azóta nemzetközi biennáléként két évente kerül megrendezésre.

Művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének főmuzeológusa. 1999-től a Kritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) tagja.

Benes József (1930–2017) vajdasági születésű magyar képzőművész, festő és grafikus. A Belgrádi Képzőművészeti Akadémián diplomázott, mestere Nedeljko Gvozdenovic volt. Alkotói pályáján a festészet és a sokszorosított grafika különösen fontos szerepet kapott. Műveit számos önálló és csoportos kiállításon mutatták be Európa-szerte, többek között Londonban, Ljubljanában, Krakkóban, Budapesten és Szegeden. Munkásságát rangos díjakkal ismerték el, köztük a Munkácsy-díjjal és több nemzetközi grafikai biennálé fődíjával. Egyéni látásmódját lírai expresszivitás, mély humánum és formai kísérletezés jellemzi. Életműve a délvidéki és magyar kortárs képzőművészet meghatározó részévé vált.

Csáky Marianne Budapesten született, és Brüsszelben él. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot. Munkásságának fókuszában a személyes és a közösségi identitás, a történelem személyes megélése, valamint a test és a szexualitás tematikája áll. Az anyagok és műfajok széles skálájával dolgozik, a szobrászattól a rajzon, fotón, hímzésen keresztül a videóig. Számos helyen élt és dolgozott Ázsiában, Európában és Amerikában. Tanít, előadásokat tart és kiállít. 2018-ban brüsszeli műtermében létrehozta a Streetview Anderlecht nevű független kiállítóhelyet.

Czene Márta művészetének fókusza a személyes és női identitás, illetve a múlt rekonstruálása és értelmezése vizuális történetmesélés által. A narratív képek a művész történeteit és szerepeit idézik fel, amit ő egyfajta identitáskereső nyomozómunkához hasonlít. Az értelmezhetőség határhelyzeteit, a törékeny egyensúlyt keresi az elbeszélt és az érzet szinten megjelenő, ki nem mondott vagy kimondhatatlan között. Az utóbbi években a klasszikus táblakép műfaját megkérdőjelezve különböző anyagok, festmények, rajzok, falfestés, fotó és nyomtatott ponyva, több egymás feletti rétegben együtt építik képinstallációit. A párhuzamos érzékelés mellett az emlékek már elérhetetlen részére utaló térbeli takarás is fontos, visszatérő motívum a számára.

1970-77 a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. A magyar neoavantgárd második generációjához tartozik. A hetvenes évek képzőművészeti életében nagy szerepet játszó Rózsa-kör tagja. Műveiben a nők reprezentációjának kérdése foglalkoztatja. Művészete rajzokban, grafikákban, fényképekben, festményekben, szobrokban, performanszok és installációk sorában bontakozik ki, amelynek versei, levelei, ars poeticái, művészetelméleti írásai vagy akár műtermei is részét képezik. A Munkácsy Mihály-díjas művész, a SZIMA (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia) tagja. Alkotásai megtalálhatók a bécsi és budapesti Ludwig-gyűjteményben, a Szépművészeti Múzeumban, neves amerikai és európai gyűjteményekben.

1985-ben született São Paulóban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó szakán diplomázott (2009), tanult Ljubljanában, Glasgow-ban és Párizsban (École Jacques Lecoq). Munkáit számos nemzetközi kiállításon mutatták be, többek között a Velencei Biennálé partnereseményein, az Art Encounters Biennálén (Temesvár), a Manifesta programjában (Pristina), valamint galériákban New Yorktól Milánón és Berlinen át Pozsonyig. Művészetében a fotó, installáció, performatív és narratív elemek organikusan kapcsolódnak. Alkotásai gyakran személyes és kollektív emlékezet, test és identitás témáit járják körül.

Ermezei Lili stratégiai tervező és szervezetpszichológus, aki a pszichológia, design és üzleti gondolkodás metszéspontjában dolgozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) és a finn Aalto Egyetem PhD-kutatója, témája az északi startup-alapítók skálázhatósággal kapcsolatos gondolkodásmódja. MSc diplomáját üzleti és szervezetpszichológia szakon a Liverpooli Egyetemen szerezte, valamint MA végzettséggel rendelkezik vizuális kommunikációból (MOME). Korábban a Wunderman Thompson Finland CXO-ja volt, és nemzetközi márkák – többek között a Finnair, Nokia, Fiskars – stratégiai fejlesztésén dolgozott. A Helsinki Mind alapítójaként vezetőket és szervezeteket támogat abban, hogy pszichológiai és stratégiai módszerekkel fejlesszék teljesítményüket. Oktatóként a MOME üzleti design kurzusának alapító tagja, szakterülete a vezetésfejlesztés, változásmenedzsment, innováció és coaching.

A PTE Művészeti Karon szerzett diplomát 2004-ben. 2024-ben ugyanitt, a Művészeti Doktori Iskolában doktorált. Alkotói praxisában kezdettől fogva az elmúlás, az időn kívüliség gondolata fogalmazódik újra egymástól élesen elkülönülő sorozatok formájában. Képein elsősorban a használat személyes nyomait őrző tárgyak, a fizikai lét végességét tükröző anyagok, ritkább esetben kiüresedett terek jelennek meg. A 2010-es évek elején 17. századi holland előképek alapján épített és fényképezett meg csendélet parafrázisokat. 2014-től két éven át kenyértanulmányokat festett. A projekttel a megfigyelés és ábrázolás hagyományos eszközeihez visszanyúlva, de az ismert művészettörténeti sémák tudatos mellőzésével kísérelte meg a vanitas problémakör újragondolását. A doktori képzés alatt témaválasztása megmaradt az egzisztenciális dilemmák kérdéskörénél, a képek fókuszába ugyanakkor egyre kisebb méretű és jelentőségű tárgyak kerültek. Érzéki szépségük már nem a földi élet végességét, hanem az átalakulás végtelen gazdagságát hirdeti.

Képzőművész, aki munkáiban az idő, a megismerés és az emberi lét kérdéseit kutatja. Műveit a kétkedés és a bizonytalanság inspirálja – minden alkotása egy új megközelítés ugyanahhoz a tárgyhoz. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte, majd Erasmus ösztöndíjjal a karlsruhei Staatliche Akademie der Bildenden Künste hallgatója volt. Számos kiállításon vett részt itthon és külföldön (pl. München, Dortmund, Róma). Doktori tanulmányait a PTE Művészeti Karán folytatta. Művészetére jellemző a videó, installáció és fotó médi- umának ötvözése. Tagja a Közelítés Művészeti Egyesületnek és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Publikációi és filmes munkái is számos elis- merésben részesültek. Művei az emlékezet, az idő és a tér kapcsolatát kutatják, gyakran személyes történetekből kiindulva.

Ficzek Ferenc élete (1947-1987) rövid, de termékeny volt. A munkásságának egy évtizede kapcsolódik a Pécsi Műhely 1968 és 1980 között kibontakozó aktivitásához. Művészetében többek között a fény-árnyék kontextusára helyezte a hangsúlyt, fotóiban gyakran használta a vetítést és montázst, zománcain és festményein a textúra hatását festékszóróval érte el, formázott vásznaira pedig gyakran applikált. Műveiben a geometrikus és organikus formák változó plasztikusságát és a változó fényviszonyok tulajdonságait tanulmányozta, és a képmanipuláció médiumreflexív gesztusaival kísérletezett. A ‚'70-es évek végén a vetítés használata a mozgókép irányába sodorta, a '80-as évektől pedig az animáció felé fordult, összegezve mindazokat a technikákat, amelyek meghatározták munkásságát.

Gőbölyös Luca DLA habil képzőművész, fotográfus, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának professzora, a Fotográfia Tanszék vezetője. Budapesten él és alkot. Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a University of Brightonon és a DLA doktori képzésben végezte. Munkásságát számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el, például a Balogh Rudolf-díjjal, a Pécsi József- és az Eötvös-ösztöndíjjal. Művei reflexív, társadalomkritikai kérdéseket tematizálnak, gyakran feminista és konceptuális megközelítéssel. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Európában és az Egyesült Államokban. Jelentősebb egyéni tárlatai a budapesti Fészek Galériában, a FUGÁ-ban és a Knoll Galériában, valamint a helsinki, párizsi és berlini kulturális intézetekben kerültek megrendezésre. Oktatói és művészi munkája során fontosnak tartja az elméleti gondolkodás és a vizuális nyelv közötti párbeszédet.

Gryllus Ábris (sz. 1985, Budapest) médiaművész és zeneszerző, aki az ismerős és ismeretlen hangterek határán dolgozik. Munkáiban konceptuális elektronikus zenét, installációt és performanszot ötvöz. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, ahol 2014 óta oktat, jelenleg a Tervezőgrafika MA program vezetője. Alkotásait olyan rangos eseményeken mutatták be, mint a Transmediale/CTM Berlin, a Velencei Biennále, az Off-Biennále Budapest vagy a Tanzplatform München. Saját neve alatt 2017-től jelentet meg albumokat (pl. Canon, Nucleus of the Decay, Relent). Zeneszerzőként színházi és táncprodukciókban működik közre (Hodworks, Frenák Társulat), valamint filmzenéket is komponál. 2022-ben elnyerte a Lábán Rudolf-díjat. Művészetében a hang térbeli, vizuális és érzéki vonatkozásait kutatja.

Nilbar Güreş (sz. 1977, Isztambul) B.A. diplomáját a Marmara Egyetem Képzőművészeti Karán (Isztambul), M.A.-ját pedig a bécsi Képzőművészeti Akadémián szerezte. Tanulmányait a bécsi Alkalmazott Művészetek Egyetemén folytatta textilművészet és művészetpedagógia szakon. Művészeti gyakorlata kiterjed a fotó, film, festészet, performansz, szobrászat, installáció és textil alapú kollázs területére. Művei személyes történetekből indulnak ki, majd társadalmi igazságtalanságokat, nemi szerepeket és kulturális identitáskódokat vizsgálnak költői, ironikus eszközökkel. Egyéni kiállításai voltak többek között Bécsben, Londonban, Isztambulban, Berlinben és Tel-Avivban. Csoportos kiállításokon szerepelt a Palais de Tokyo-ban, a Yokohamai Triennálén, az Isztambuli Biennálén, a Sydney-i Biennálén és a Belvedere Múzeumban.

Magyar képzőművész. Tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetemen (1988–1992) és annak Mesteriskolájában (1992–1995) végezte, Bencsik István és Konkoly Gyula mentorálása mellett. Vezette a Fiatal Fotóművészek Stúdióját (2005–2007), és 2016 óta tanít a Kaposvári Egyetemen. Munkássága a szobrászatot, a fotográfiát és a médiaművészetet öleli fel, önálló kiállításai voltak Budapesten, Pécsett, Párizsban és Portlandben, emellett számos jelentős csoportos kiállításon vett részt Európa-szerte. Elnyerte a Munkácsy Mihály-díjat (2010), Derkovits- és Pécsi-ösztöndíjakat, valamint a Smohay-díjat. Aktívan részt vesz művészeti rezidenciákon (különösen Krapanj, 2004–2025), és művei nyilvános gyűjteményekben is megtalálhatók, többek között a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Fotográfiai Múzeumban.

Performansz művész, képzőművész, költő. A budapesti undergroundból induló Hajas az 1970-es évek magyarországi „nem-hivatalos” művészetének meghatározó alakja, a közép-kelet-európai body-art és performansz egyik legjelentősebb képviselője. Pályáját költőként kezdte, majd konceptuális művészet és utcai akciók felé fordult. Későbbi performanszai színházi és rituális karakterűek voltak, önnön testét a fájdalom, önfeláldozás és transzcendencia médiumaként használta. Munkáiban megjelentek a tibeti vallásfilozófia elemei is (pl. Chöd, Tumo). Videó- és fotóalapú performanszait Vető János dokumentálta.

A geometrikus művészet tradícióit és kortárs formáit a land art tendenciáival ötvöző és Lantos Ferenc tanítványaiból szerveződött Pécsi Műhely tagjaként kezdte pályáját az 1960-as évek végén. Pécsett tanult és dolgozott, majd a hetvenes évek végén hazaköltözött a szülői házba, Paksra. 1979-ben indította el a Paksi Vizuális Kísérleti Művésztelepet, a kilencvenes évek elején pedig létrehozta a Paksi Képtárat. A konstruktivizmus hagyományai és új módozatai egyaránt nyomot hagytak mediális és tematikai szempontból is sokrétű pályáján, ahol a domináns festészet mellett a fotográfia, a fotóakció és performance, a grafika, az objektművészet és installáció szintén nagy hangsúllyal jelent meg.

Horváth Erzsébet DLA (sz. 1976, Pécs) szobrász, képzőművész. A PTE Művészeti Karán végzett, majd DLA-fokozatát is itt szerezte meg. Tanulmányokat folytatott a müncheni Képzőművészeti Akadémián is, ahol művészetterápiát és szobrászatot tanult. Munkásságát az anyaghasználat, fény-árnyék viszonyok és a térérzékelés érzékeny vizsgálata jellemzi. Számos hazai és nemzetközi egyéni, valamint csoportos kiállításon vett részt. Publikációi művészetelméleti kérdésekkel is foglalkoznak. Tagja több szakmai szervezetnek, többek között a MAOE-nak, a VUdAK-nak és a Nemzetközi Kepes Társaságnak. Kurátori és oktatói tevékenységet is folytat, művészeti rezidenciák résztvevője Magyarországon és külföldön.

Anna Hulačová (1984, Sušice) Csehország egyik legismertebb kortárs szobrásza, aki munkáiban a folklór, a mitológia és a popkultúra motívumait ötvözi a természet és a tudomány témáival. Szobraiban és installációiban gyakran jelennek meg antropomorf lények, hibrid organizmusok, méhek és virágporzók, amelyek kritikusan reflektálnak a társadalmi és ökológiai kérdésekre. Művei olyan intézményekben szerepeltek, mint a Centre Pompidou, Palais de Tokyo, vagy a Kunsthalle Bratislava. Hulačová jelenleg Klučovban él és alkot.

Isztambulban élő képzőművész, aki háztartási textileken – például terítőkön, függönyökön és lepedőkön – keresztül vizsgálja a társadalmi identitást, emlékezetet és nemi szerepeket. Hímzett és festett motívumai a testet mint érzelmi és politikai tájat értelmezik, miközben olyan kérdéseket vetnek fel, mint a hovatartozás, gyökérzet és közösségi tapasztalat. Munkáit többek közt a 17. Lyon Biennálén, a Manifesta 15 Barcelonán, az Istanbul Modernben, a Wellcome Collectionben (London), és a MACVAL-ben (Párizs) állították ki. Számos nemzetközi rezidencia-programon vett részt, többek között a Pioneer Works (New York), a Künstlerhaus Bremen és az IASPIS (Stockholm) szervezésében.

Kántor Ágnes (1982, Szeged) festőművész, aki munkáiban az emlékezés, az érzékelés és az identitás kérdéseit vizsgálja. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott 2006-ban, mestere Maurer Dóra volt. 2015 és 2018 között a Szegedi Tudományegyetem filozófiai doktori iskolájában kortárs esztétikai problémákkal foglalkozott. 2007 és 2022 között a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszékének oktatója. Festészete konceptuális és személyes, a test és a látás témáit a belső képek és az emlékezet vizsgálatán keresztül közelíti meg. Műveit számos hazai és nemzetközi kiállításon mutatták be, többek között Barcelonában, Mariborban, Münchenben és Tallinnban. 2009-ben Barcsay-díjjal tüntették ki, 2012-ben döntőbe került a rangos Guasch Coranty Nemzetközi Festészeti Díjon. Művészetét érzékeny vizualitás, konceptuális mélység és reflexív jelenlét jellemzi.

Orosz származású magyar képzőművész, performer és költő. 1965-ben költözött Magyarországra, 1977-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A ’80-as és ’90-es évek magyar avantgárdjának ikonikus alakja volt. Munkásságát számos díjjal ismerték el, köztük Munkácsy-díjjal (1989) és Kossuth-díjjal (2002). Művei ma is erőteljesen hatnak a kortárs magyar művészetre.

Kismányoky Károly (1943, Pécs – 2018, Pécs) a Pécsi Műhely alapító tagja volt. Kísérletező és kérdésfeltevő attitűdje arra vezette, hogy elutasítsa a műalkotás rögzített, végleges formáját, és inkább a folyamatot helyezze előtérbe, nem pedig az eredményt – az élő tevékenységet a statikus produktummal szemben. Lantos Ferenc vizuális irányítása alatt először zománcképeket készített a bonyhádi zománcgyárban, valamint nyomatokat és geometrikus kompozíciókra vonatkozó tanulmányokat a műhely más tagjaival együtt. A zománcmunkák kültéri, ipari és közösségi jellege tágította a műterem határait, így érdeklődése fokozatosan a helyzetalapú művészeti gyakorlatok felé fordult.

Feltörekvő, autodidakta fotós Pécsett. Negyedik gyermeke 2014-es születése formálta azzá, aki ma. Művészként, anyaként és ráktúlélőként több hosszú távú projekten dolgozik, melyek szorosan kapcsolódnak saját életeseményeihez és tapasztalataihoz. Arra törekszik, hogy megfogalmazza a nők kimondatlan gondolatait, vágyaikat, félelmeiket és szorongásaikat. Dokumentarista és konceptu- ális kereteken belül, metaforák és szimbólumok használatával. Művészi gyakorlata a nőiség, a családi kötelékek és a trauma témáit járja körül. 2025-ben a FUTURES tehetségei közé választották.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán sze- rezte diplomáját 2024-ben, 2023-ban pedig Erasmus-ösztöndíjjal a finnországi Aalto Egyetemen tanult Visual Cultures, Curating and Cont- emporary Art szakon. Kutatásait támogatta a Magyar Új Nemzeti Kivá- lósági Program, valamint a BRAWE magyar-török nemzetközi feminista együttműködési programjai. 2024-ben az Izlandi SÍM Residency kurátori gyakorlatának keretében az ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozási hatásainak és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait.

Kanics Dorottya (sz. 1987, Pécs) festőművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végzett, majd DLA tanulmányokat folytatott. Művészi érdeklődése a testábrázolás, a női lét élményvilága és a belső világ szimbolikus megjelenítése köré épül. Munkáiban intuitív festői nyelvet alkalmaz, gyakran személyes mitológiákat és érzelmi tereket épít. 2008 óta tagja az Üres Tér Társulatnak, ahol vizuális alkotóként és díszlettervezőként is aktív. Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon szerepelt (M21, Nádor Galéria, Republic Galéria, Art and Antique, Budapest Contemporary). Művei rendszeresen láthatók a pécsi Ancora Galériában.

1985 és 1992 között a pécsi Dunántúli Napló Fotórovatának, az Uni- versitas diáklapnak és több helyi, valamint országos lapnak voltam fotósa. Tagja lettem a Mecsek Fotóklubnak és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, utóbbinak vezetőségi tagja is voltam. Számos hazai és nemzetközi kiállításon vettem részt (Budapest, Berlin, Prága, Kyoto, stb.). 1988-ban a Fotóművészet tehetségkutatóját nyer- tem meg „Erről a városról” c. sorozatommal. Fényképeztem színházi előadásokat, koncerteket, performanszokat, kiállításokat, műtárgyakat. Első önálló kiállításom 1991-ben volt Pécsett.

Keresztes Zsófia (1985, Budapest) képzőművész, aki organikus szobrairól és kollázsszerű installációiról ismert. Munkáiban a digitális és testi valóság közötti határokat kutatja, gyakran alkalmazva mozaikszerű felületkezelést és mitologikus utalásokat. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb sikere a 2022-es Velencei Biennálé magyar pavilonjának reprezentálása volt. Egyéni kiállításai voltak többek közt Berlinben, New Yorkban, Bécsben és Budapesten. Szerepelt rangos nemzetközi csoportos kiállításokon, többek között a Centre Pompidou-Metz-ben, a 15. Lyon-i Biennálén, és a Baltic Triennále-n. 2017-ben elnyerte az Esterházy Művészeti Díjat. Munkássága érzékenyen reagál kortárs identitás- és testkép- kérdésekre, a szobrászat és installáció határán egyensúlyozva.

Nadežda Kirćanski 1989-ben született Zrenjaninban, Szerbiában. Vizuális művészként elsősorban szobrászatot tanult az Újvidéki Művészeti Akadémián, ahol 2012-ben szerzett diplomát. Munkáiban különféle médiumokat használ – rajzokat, tárgyakat, helyspecifikus installációkat és konceptuális helyzeteket –, hogy feltárja a társadalmi-politikai valóságok és a kortárs nyelv ütközésében rejlő rejtett munkát. Ez a láthatatlan, gazdaságilag el nem ismert munka sajátos kimerültséget eredményez, amely testi és szellemi lenyomatként tovább él, és visszaszivárog a nyelvbe. Kirćanski különösen érdekli, miként jelenik meg ez a fáradtság a gesztusokban, leírásokban, térbeli viszonyokban. Fontos számára a közösségi és együttműködésen alapuló gyakorlat. Filmes munkákban is aktív, art directorként és kellékesként dolgozott több szerb és nemzetközi produkcióban. 2022 óta a Hágai Királyi Művészeti Akadémia (KABK) posztgraduális programjának hallgatója. Jelenleg Hágában él és alkot.

Kis Róka Csaba (1981, Székesfehérvár) képzőművész, akinek festészete sötét szimbolikával és groteszk, mégis lírai ábrázolásmóddal ötvözi a figurális és expresszív elemeket. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett 2007-ben, tanulmányokat folytatott a nürnbergi Képzőművészeti Akadémián is. Művei gyakran boncolgatják az egzisztenciális szorongás és a test torzulásának témáit. Számos önálló kiállítása volt Európa-szerte, többek közt a CACT-ben (Svájc), a Trafó Galériában (Budapest), és a MOA-ban (Hollandia). Többször jelölték az Esterházy Művészeti Díjra és a Leopold Bloom Díjra, 2008-ban elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat. Alkotásai közgyűjteményekben is megtalálhatók, például a svájci MACT és a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményében. Művészetének nyers, intenzív világa újra és újra megkérdőjelezi a szépség, a bomlás és a groteszk határait a kortárs festészetben.

2023-tól a Rotterdami Piet Zwart Intézetben (Hollandia) folytat MFA képzést. Korábban 2009-2012 között a londoni Central Saint Martins College of Art and Design-ban végzett alapozó- és alapképzést. Munkáiban monumentális, mégis egyszerű konstrukciókkal hoz létre atmoszférákat, érzéseit közvetítve. Kezdetben vasat használt, melyet a festő vásznának keretéhez hasonlít. Erre jellemzően textilből készült, panelszerű elemek kerülnek. Célja, hogy kapcsolatot teremtsen az emberi test és a környező dolgok között. Önálló kiállításai voltak Budapesten, Prágában, Ludwigsburgban és Szlovákiában, emellett számos csoportos kiállításon vett részt Európa-szerte és a tengerentúl. Saját alkotói határait az anyagiságban és a méretekben találta meg, felismerve, hogy nagyméretű, assamblage-szerű installációkkal tudja leginkább kifejezni ötleteit.

Jelenleg Siófokon él és alkot, valamint Székesfehérváron egy alapítványi iskolában rajz, művészettörténet szaktanár. Egy gyermek édesanyja. Könyv Kata a szakmai színvonal, és a közösség iránt elkötelezett alkotó, aki változatos technikai megoldásokon keresztül keresi a választ a figuratív piktúra kortárs kérdésfelvetéseire. A festészeti formanyelvet megújító szándékkal, ugyanakkor annak hagyományait tisztelve, sokszor groteszkbe hajló humorral alkotja meg az utóbbi időben mindinkább filozófiai töltöttségű munkáit.

Ladik Katalin (sz. 1942, Újvidék, Jugoszlávia) költő, képzőművész és színésznő. Vizuális és hangköltészete, performanszai és body art munkái a test és a nyelv, a hang és a vizualitás közötti kapcsolatok közvetítésén, intermedialitásán alapulnak. Pályája kezdetétől (kb. 1960–62) költeményeiben alapvető szerepet kapott a dallamosság, előadhatóság; a hatvanas évek végére a hangköltészet és a performansz váltak legfontosabb műfajaivá. Munkásságának meghatározó eleme a feminista szemlélet: első performanszaitól kezdve saját testét szövegként és hangként is értelmezhető médiumként használta, a színpadon többnemű és többidentitású szereplőket hozott létre. Kollázsverseiben a szabásminták használata a hagyományos női szerepeket bírálja. A performanszokon és vizuális munkákon túl rádiós, színházi és filmes tevékenysége is jelentős, csakúgy, mint hangköltészeti és zenei felvételei.

Keramikus, képzőművész-tanár. Tanulmányait a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia- és tanárszakán végezte (1986–1991). 1995-ben szerezte mesterdiplomáját a pécsi Képzőművészeti Mesteriskolán, a Siklósi Nemzetközi Kerámia Alkotóházban. Mesterei: Schrammel Imre, Keserü Ilona, Bak Imre. 1993–1996 között Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjban részesült. Részt vett tanulmányutakon (Gmünd, Szöul, Faenza), hazai és nemzetközi szimpóziumokon (Siklós, Pulkau, GébArt). Több mint 100 kiállításon szerepelt önállóan és csoportosan itthon és külföldön. Kerámiában, installációban, képversben és írásban keresi a szépség új fogalmait. 2023-tól publikál verset nyomtatott és online irodalmi lapokban, több kötete jelent meg.

Festményimen korunk emberei köszönnek vissza (korunk lenyomatainként) akik részben a valóságban, részben a médián keresztül kerültek látószögembe, mindeközben önmagamat igyekszem elhelyezni ebben a világban és olyan állandó értékeket keresni, amelyekbe kapaszkodni lehet és érdemes felhívni rá az utókor figyelmét. Képeim szereplői egyben társadalomkritikák is: Kik vagyunk mi? Mit jelent a 40 feletti korosztály számára az online jelenlét? - szelfik és MASZKOK, filterek, fiktív Insta-story-szerű sorozatképek, gesztus-lájkok – felvállalom, szeretném, akarom..? Női szerepek megélése, az idő múlásának elfogadása.

Mátis Rita (1967, Pécs) festőművész, egyetemi oktató, DLA-fokozattal rendelkező alkotó. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola után a Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát (Keserü Ilona tanítványaként), majd Konkoly Gyula mester irányításával a Képzőművészeti Mesteriskolát is elvégezte. Tanulmányutakon vett részt Párizsban, Bécsben (KulturKontakt), Svédországban és Rómában (Magyar Akadémia ösztöndíja, 2019). DLA-dolgozatát 2016-ban védte meg a PTE Művészeti Karán. Jelenleg a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézetének docense. Munkái megtalálhatók közgyűjteményekben (Szombathely, Linz). Több mint 40 önálló és száznál is több csoportos kiállításon szerepelt. 2017-ben elnyerte a PAB régió legjobb PhD-munkájáért járó elismerést.

Ankarában született. A Bilkent Egyetemen grafikai tervezést, a New York-i FIT-en ékszertervezést tanult, majd 2011-ben a Sabancı Egyetemen vizuális művészetekből szerzett mesterdiplomát. 2016 óta doktori kutatását az Özyeğin Egyetem Design, Technology and Society programjában folytatja. Egyéni kiállításai közül kiemelkedik a Twice into the stream (2012) és Suspicious affinities (2015) a Galeri Nev Isztambulban. Szerepelt több jelentős csoportos kiállításon is, például az Istanbul Modernben, a Leica Galériában és a wrocławi Európa Kulturális Fővárosa programban. 2015 óta a Sabancı Egyetem Vizuális Művészetek és Kommunikáció-tervezés Tanszékének oktatója, jelenleg Isztambulban él és dolgozik.

Menyhárt Marcell (1999) képzőművész, Pécsett él és dolgozik. Munkáiban a popkultúra, a digitális képi világ és a kortárs társadalom vizuális jelenségei keverednek kísérletező festészeti gesztusokkal és egyéni ikonográfiával. Képzőművészeti tanulmányait a pécsi Művészeti Gimnáziumban, majd a PTE Művészeti Karán folytatta. Rendszeres résztvevője hazai csoportos kiállításoknak, többek között a Nádor Galériában, a Horizont Galériában, valamint a Budapesti Art Marketen is szerepelt. 2023-ban két önálló tárlata is volt: New High Score (Pécs, Művészetek és Irodalom Háza) és Macro Pop (Nick Galéria, Pécs). 2024-ben Getto Józseffel közösen mutatta be Playroom című duókiállítását Balatonfüreden, a ZsdrálArt Galériában. Munkásságát játékos vizualitás, konceptuális rétegek és társadalomkritikus hangvétel jellemzi.

Nemes Anna (1989, Budapest) 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait nagy sikerrel itthon és külföldön egyaránt. 2023-ban elnyerte az ACAX | Agency for Contemporary Art Exchange ösztöndíját, mellyel 2024-ben két hónapot töltött a New York-i Residency Unlimited studió rezidenciáján. Nemes nagy technikai tudással és precizitással megalkotott műveit újabban a fekete szín domináns használata határozza meg. Absztrakt festékfoltok, olajjal megfestett érzékeny részletek és azok finom összekapcsolódásai alkotják a kompozíciókat: a festmények által az organikus absztrakció és a figuratív ábrázolás különleges dialógusába nyerhetünk betekintést. Nemes Anna képzőművészeti munkássága mellett filmezéssel is foglalkozik. Csuja Lászlóval közösen rendezett Szelíd című filmje első magyar játékfilmként került be a Sundance Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába.

Szobrászművész, 1991-ben végzett a pécsi Janus Pannonius Tudo- mányegyetemen, majd 1994-ig a Képzőművészeti Mesteriskolában tanult. 2002–2005 között a Pécsi Tudományegyetem DLA-hallgatója volt, doktori fokozatát 2013-ban szerezte meg. Mestere Bencsik István volt. 1998 óta a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium tanára. Tagja a Bázis Szobrászegyesületnek. Művészete a klasszikus szobrászati formákra épül, miközben kortárs megközelítés jellemzi. Számos egyéni és csoportos kiállításon szere- pelt itthon és külföldön, többek között Pécsen, Budapesten, Bécsben és Esslingenben. Munkái köztéri alkotásként is megjelennek, különösen a pécsi régióban.

Nyilas Márta (sz. 1967, Kolozsvár) képzőművész, festő. A kolozsvári „Ioan Andreescu” Képzőművészeti Akadémián kezdte tanulmányait, majd a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen és a Művészeti Kar doktori képzőjében folytatta, ahol DLA-fokozatot (2005), később habilitációt (2009) szerzett. Mestere Keserü Ilona volt. Művészetében a festészet, textil és intermediális kifejezésmódok találkoznak. Munkáit számos hazai és nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon mutatta be (Budapest, Róma, Kolozsvár, Szentendre). Díjai és ösztöndíjai közt szerepel a Derkovits-ösztöndíj, a Nemzeti Kulturális Alap támogatása, valamint római ösztöndíjak. Oktatási és kurátori tevékenysége mellett aktív művészként rendszeresen publikál és szerepel szakmai rendezvényeken.

Nyíri Orsolya (1995, Kaposvár) Budapesten él és dolgozik, 2023 óta az art quarter budapest művészeti közösség tagja. Tanulmányait a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán szerzett diplomát. Munkáiban gyakran reflektál a populáris kultúrára, a vizuális közhelyekre és a női reprezentáció kérdéseire. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt, többek közt a Molnár Ani Galériában, a Q Contemporaryben, valamint az Aurora Project Space-ben. Legfrissebb egyéni kiállítása „Az akarat erős, de a hús gyenge” címmel volt látható a Horizont Galériában. Publikációi megjelentek többek között az Artportal, a Magyar Narancs és az Artkartell felületein. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek (FKSE) és az Odd Spot művészeti közösségnek.

İz Öztat művészeti gyakorlata – legyen az egyéni vagy kollektív – kutatásalapú és médiumokban gazdagon rétegzett. Munkáiban az erőszakos történelmi múlt tartósságát vizsgálja formákon, anyagokon, tereken és nyelvi struktúrákon keresztül. 2024–2025-ben a Berlini Művészeti Kutatási Program ösztöndíjasa. Tudományos cikkei, esszéi és fikciós szövegei számos fórumon jelentek meg. Az oktatás és a művészet metszéspontján dolgozott, intézményi, akadémiai és önszerveződő keretek között is. Válogatott kiállításai közé tartozik a Self-determination: A Global Perspective (IMMA, Dublin, 2023), The Colony (Schwules Museum, Berlin, 2018), Tamawuj (Sharjah Biennále 13, 2017), Land without Land (Heidelberger Kunstverein, 2016) és Salt Water: A Theory on Thought Forms (14. Isztambuli Biennále, 2015).

Petrányi Luca építőművész, képzőművész és kurátor. Művészeti gyakorlata az építészet, a képzőművészet, a performansz és a közösségi művészet határterületein mozog. A MOME építőművész szakán diplomázott 2018-ban, doktori tanulmányait is itt folytatja. Munkáit többek között a Merapi vulkánnál végzett terepkutatás inspirálta, diplomája finalistaként szerepelt a nemzetközi YTAA díjon. Tanulmányait Indonéziában is folytatta, ahol tradicionális táncot, batikot és grafikát tanult. Számos nemzetközi és hazai kiállításon vett részt alkotóként és kurátorként is. A Useless Galeri kurátori duó társalapítója, a FKSE vezetőségi tagja, és alapítója a közösségi fókuszú Bábel projektnek. Munkái érzékenyen reflektálnak identitásra, közösségekre és a kulturális átjárhatóság kérdéseire.

1972-ben született Nagyváradon, Romániában. Budapesten él és dolgozik. 1994 és 2000 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán tanult. Egyéni kiállításai jelentős budapesti helyszíneken kerültek megrendezésre, köztük a Trafó Galériában, Horizont Galériában, Art9 Galériában és a Dovin Galériában. Munkássága során rendszeresen együttműködött Galbovy Attilával és Kovách Gergővel. Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon szerepelt, például a Műcsarnokban, a MODEM-ben, a budapesti Art Marketen, valamint a párizsi Art Paris és a kölni Art Cologne vásárokon. Művei megtalálhatók többek között a Paksi Képtár, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet és a MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény kollekcióiban. Díjai közé tartozik a Derkovits-ösztöndíj (2004–2006), a Herczeg Klára-díj (2004, Galbovy Attilával megosztva) és a Herman Lipót-díj (2000).

Pinczehelyi András (1982, Pécs) festőművész, aki a kortárs figuratív festészet egyik izgalmas hazai képviselője. 2008-ban diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, és ugyanebben az évben lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Munkái rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon, különösen a stuttgarti Dengler und Dengler Galériában. 2011-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, 2011-ben az Esterházy Művészeti Díj döntőse volt. Alkotásait gyakran jellemzi finom irónia, pszichológiai érzékenység és a hétköznapi tárgyak szimbolikus újragondolása. Festészetén túl performanszokkal, díszlettervezéssel és együttműködésen alapuló projektekkel is foglalkozik. Meghatározó alakja a pécsi kortárs képzőművészeti közegnek.

Pinczehelyi Sándor (1946, Szigetvár) képzőművész, a magyar avantgárd és posztavantgárd egyik meghatározó alakja. A Pécsi Műhely alapító tagja, festő, grafikus és a magyar plakátművészet kiemelkedő képviselője. 1977–1999 között a Pécsi Galéria vezetője, számos hazai és nemzetközi kiállítás szervezője. 2001–2005 között a PTE Művészeti Kar Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója. Művei szerepeltek többek között a Velencei Biennálén (1988), számos múzeum és magángyűjtemény őrzi alkotásait. Alapítója a DOPP plakátcsoportnak és a Magyar Plakát Társaságnak, melynek elnöke is volt. Munkásságát többek között Munkácsy-díjjal, Érdemes és Kiváló Művész címmel, valamint a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el. 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

Piróth Tímea (1991) Budapesten élő és alkotó képzőművész. 2015-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkássága az abject vizuális elemzésén alapul. Abject a kritikai elméletben az, ami a normáktól és szabályoktól való elvetettségre és elszakadásra utal, különösen a társadalom és az erkölcs szintjén. Az undorral vagy rendellenességgel való találkozás okozta kétség és zsigeri érzés bemutatása a munkái fő inspirációja.

REINING Vivien 1999-ben született Mohácson. 2019-ben a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium kerámia szakán végzett, majd 2024-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Jelenleg ugyanitt képzőművész-tanár szakon tanul, amelyet 2025 nyarán fejez be. Művészeti gyakorlata az anyag, technika és téma szoros egységére épül. Központi kérdései a családi emlékezet, az emlékek személyes feldolgozása, az elmúlás, a felejtés és az emlékezés. Munkái nemcsak ezek érzékeny leképezései, hanem elemző reflexiók is azok működéséről. Gyakran efemer, idővel változó anyagokat alkalmaz, melyek az alkotás részévé válva saját törvényszerűségeik szerint formálódnak tovább, így maguk is részt vesznek a jelentésképzésben.

Rezsonya Katalin szobrászművész, DLA-fokozatát 2001-ben szerezte meg a Pécsi Tudományegyetemen. Művészeti tanulmányait a JPTE-n kezdte Rétfalvi Sándor tanítványaként, majd a PTE Képzőművészeti Mesteriskolán és a Wimbledon School of Arton folytatta. 2008 és 2022 között a PTE Művészeti Karán oktatott. Munkásságát számos nemzetközi ösztöndíj támogatta, többek között Genfben, Norvégiában, Londonban és az Egyesült Államokban. Egyéni kiállításai során installációs és köztéri szobrai a természet és az ember közti kapcsolatok formai és filozófiai kérdéseit vizsgálják. Jelentős köztéri művei találhatók Horvátországban, Litvániában, Németországban és Japánban. Alkotásaira a forma letisztultsága, az anyagérzékenység és a fény használata jellemző. Szobrászata egyszerre reflektál térre, emberre és belső csendekre.

Rózsa Luca Sára (1990, Budapest) festőművész, Budapesten él és dolgozik. Alapképzését az Eszterházy Károly Főiskolán, mesterdiplomáját pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte, ahol Gaál József tanítványa volt. Tanulmányai során Erasmus-ösztöndíjjal megfordult Krakkóban és Kolozsváron is. Művészetének középpontjában az ember és a hatalom kapcsolata, valamint az egyéni létezés kérdésköre áll. Festményei gyakran merítenek a barokk és reneszánsz ikonográfia világából, torz, monumentális figurái a klasszikus reprezentatív portréfestészetet idézik. Ezek az alakok a hatalom vizuális megtestesüléseiként tornyosulnak fölénk, ítélkező tekintetük révén párbeszédet kezdeményezve a nézővel. Legfrissebb munkáiban a személyes egzisztencia, az én és az ego mulandósággal való szembesülése kerül fókuszba. Munkáit többek között a Steve Turner (Los Angeles), a Double Q Gallery (Hongkong), a VILTIN Galéria (Budapest) és az ABC-ARTE (Milánó) mutatta be. Számos rangos díj birtokosa, köztük az Esterházy Art Award és a Derkovits-ösztöndíj.

Schell Réka 2000-ben született Budapesten. 2024-ben szerzett MA-diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán és BA-diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz szakán. Munkáiban a személyes, a családi és a kollektív emlékezet rétegei elevenednek meg, transzparens módon sejtetik az egyes rétegek mögött megbúvó egyéni vagy közösségi tapasztalatokat. Az emlékezetek eltérő tér- és időbeli dimenziói legtöbbször a fotó, a plexikarc, a textilnyomat és a fekete akril technikáin keresztül érvényesülnek, és gyakran a keresztény ikonográfia jegyeivel ruházódnak föl, ugyanakkor nem vetik el a profán szimbólumrendszert sem, sőt a két ábrázolásmód össze is kapcsolódik. Schell munkáiban a képiség és a textus egyaránt fontos szerepet kap, legtöbb munkájában a szöveg válik a legteljesebb képi absztrakció eszközévé.

Simon Zsuzsanna intermédiaművész, aki munkáiban társadalmi és feminista kérdésekkel foglalkozik, gyakran saját testét és személyes élményeit használva médiumként. 2015-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, tanult Krakkóban is az Erasmus program keretében. Művészeti gyakorlatában fotó, videó, performansz és installáció is szerepel. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön, többek között a Ludwig Múzeumban, a Budapest Galériában, az ICA-D-ben és Berlinben. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának (FKSE), a Futures tehetségprogramnak és a Secondary Archive kezdeményezésnek. Munkássága a testpolitika, női reprezentáció és a közösségi szerepvállalás köré szerveződik.

Vizuális művész, jelenleg doktori tanulmányait végzi a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte 2019-ben, és nemzetközi ösztöndíjak keretében tanult az Accademia di Belle Arti di Román és a Universidad de Castilla-La Manchán. Munkáiban gyakran foglalkozik a grafika és a rajz anyagi és szimbolikus dimenzióival, filozófiai és mitológiai utalásokra alapozva. Sipos háromszoros Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjas (2020, 2021, 2024), és 2020-ban Rékassy Csaba-díjjal tüntették ki. Legutóbbi kiállításai közé tartozik az UNUS MUNDUS (Róma, 2024), a BARDO (Budapest, 2025) és a Miskolci Grafikai Triennálé (2023).

Süveges Rita (1986, Szolnok) Budapesten élő képzőművész. Művészeti gyakorlatát a klímaképzelet, az ökológiai érzékenyítés és a spekulatív művészet határterületei határozzák meg. Festészetében, installációiban és kollektív projektjeiben az ember és környezete közötti viszonyok újragondolására törekszik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett DLA fokozatot, jelenleg a xtro realm művészcsoport tagja. Számos nemzetközi rezidencia- és ösztöndíjprogram (Római Magyar Akadémia, ISCP New York, MQ AIR Bécs, Künstlerdorf Schöppingen stb.) résztvevője. Egyéni kiállítása volt többek között az INDA Galériában, a Magyar Nemzeti Galériában és a Smohay-díj kiállításon. Munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum és a Szent István Király Múzeum is őrzi. Kiemelt érdeklődési területei a klímaválság esztétikája, a geotechnológiai fantáziák és az öko-narratívák vizualitása.

Szijártó Kálmán (1946, Szigetvár) a Pécsi Műhely alapító tagja volt. A hatvanas évek végén egy rövid geometrikus periódust követően már 1970-ben a kísérleti médiumok felé fordult. Egyszerű vonalas elemek természetes környezetbe helyezésével azt kutatta, miként képesek ezek a tájjal kölcsönhatásba lépni. Az Art Gesztusok (1971–1974) című fotósorozatában a "ART" feliratot összekapcsolta a tenyér nyitó-záró mozdulataival, költői és politikai többletjelentéseket adva e gesztusoknak. Művészi pályájának egyik legemblematikusabb darabja azonban a Transzformációk című munka maradt: egy fotósorozat (1977–1978) és egy performansz (1979–1980) alkotja.

Szondi Petra Virág (szül. 1998, Pécs) kerámiatervező művész, aki 2024-ben fejezte be mesterképzését a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának design szakán, kerámia tervezés specializációval. Tanulmányait ugyanitt kezdte a tárgyalkotás BA szakon, valamint a Pécsi Művészeti Gimnáziumban kerámiatervezőként végzett. Rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi művésztelepeken (pl. Tokaj, Horvátország, Kecskemét), szakmai gyakorlatokat végzett a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában és a Hódmezővásárhelyi Kerámia Központban. Munkái több jelentős hazai és külföldi dizájnkiállításon szerepeltek: Milan Design Week – ALCOVA, Designblock Prága, 360 Design Budapest, Országos Kerámia Triennálé (M21, Pécs). Művészete érzékenyen reflektál a kézműves hagyományokra, miközben kortárs dizájn nyelvezetén keresztül alkot egyedi, anyagcentrikus tárgyakat.

Szöllősi Géza (sz. 1977) a kortárs magyar képzőművészet markáns, provokatív alakja, akinek munkássága a test, identitás és a poszthumán átalakulások témáit járja körül. Tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Maidstone-i University for the Creative Arts-on, valamint a Pécsi Tudományegyetemen végezte, ahol doktori fokozatot szerzett. Művészete gyakran vegyíti a popkultúrát, horror-esztétikát és kritikai testpolitikai narratívákat. Kiállított többek között a Ludwig Múzeumban, a prágai Rudolfinumban, a londoni Saatchi Galériában, valamint New Yorkban és Miamiban is. Alkotásai jelen vannak hazai és nemzetközi gyűjteményekben, munkásságát számos díjjal ismerték el. Képi világa egyszerre groteszk és érzékeny, vizuálisan sűrű és filozófiailag rétegzett. Szöllősi a testet nemcsak médiumként, hanem kritikai eszközként is használja a kortárs valóság értelmezésében.

Tranker Kata (1989, Székesfehérvár) Budapesten élő és alkotó képzőművész. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festő diplomát, majd a hamburgi Hochschule für Angewandte Wissenschaften médialaborjában tanult. Munkái gyakran reflektálnak társadalmi és pszichológiai struktúrákra, miközben az egyéni és kollektív emlékezet kérdéseit vizsgálják. Festményei, installációi és intermédia alapú munkái finom egyensúlyt teremtenek az absztrakció és a narrativitás között, gyakran személyes vagy fiktív történeteken keresztül. Számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt (Ludwig Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Viltin Galéria, Studio das weisse haus – Bécs, Kunstverein Eisenstadt – Ausztria), és elismert díjak, ösztöndíjak birtokosa (Esterházy Art Award, Derkovits-ösztöndíj, Herczeg Klára-díj). Művészetét a különféle médiumok közötti átjárhatóság és egy sajátos női nézőpont jellemzi.

Merve Tuna (1984, Eskişehir) Isztambulban élő művész és tervező, aki tárgy- és divattervezői hátteréből kiindulva alkot „protézisszerű” tárgyakat, melyek a társadalmi viszonyok libidinális vetületét vizsgálják. Munkái középpontjában a szexualitás, tabu, fetisizmus és hatalmi relációk állnak, melyeket pszichoszexuális fejlődés, a tudattalan alakulása és maszkizmus-fetisizmus etiológiája felől közelít meg. Objektumai és filmjei feszültséget, csábítást, vagy épp zavart keltenek – gyakran ironikus vagy humoros reflexiókon keresztül. Munkáiban hangsúlyos szerepet kap a taktilitás, legyen szó linómetszetről, textilmunkáról, performance-ról vagy szobrokról. Filmjei és narratív alapú alkotásai az előverbális és tudattalan jelentéstartományokat kutatják, gyakran zenei együttműködések révén.

Udvari Boglárka Éva (sz. 1998, Budapest) szobrászművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végzett 2023-ban. Munkásságát a test, az anyag és forma kapcsolatának érzékeny vizsgálata jellemzi, kifejezőeszközei között megjelennek a klasszikus és kísérleti szobrászati technikák, valamint a kortárs konceptuális megközelítés. Műveit számos csoportos kiállításon mutatták be Budapesten, Pécsett és Tokajban, többek között a Nádor Galériában, az m21 Galériában, a FISE Galériában és a Zsdral Art Galériában. Rendszeres résztvevője művésztelepeknek és rezidencia-programoknak (Artistaille, Miszla, Egerág). 2021-ben elnyerte a Fundamenta–Amadeus Nagyalkotói Ösztöndíjat. 2024-től a Bázis Szobrász Egyesület tagja, 2022 óta az EMEZEK művészcsoport aktív alkotója. Munkáiban a személyes testtapasztalat, az anyagok nyelvezete és a kortárs szobrászat határterületei közti párbeszédre törekszik.

Ujj Zsuzsi képzőművész, előadó és zenész, aki az 1980-as években a fotográfia kifejezési lehetőségeit újraértelmezve alkotta meg a nemi identitás, az önazonosság és a személyes tapasztalatok mentén épülő, egyedülálló fotóperformansz-sorozatát. Az intézményes művészeti struktúrákon kívül dolgozva fekete-fehér, beállított, saját testét médiumként használó munkáiban a vizualitást a költészettel, a zenével és a mozgóképi gondolkodással kapcsolta össze — mindezt az új hullám korszakának interdiszciplináris szellemiségében.

Vály Sándor (1968) Magyar származású, Umbriában élő finn audiovizuális művész. Művészetét konceptuális és filozófiai dimenzió jellemzi, amellyel a kortárs művészet területén mozog. Munkássága a zenétől a filmművészetig, a performance-tól az irodalomig terjed. Vály holisztikus műalkotásokat hoz létre, amelyek átfogó egységeket alkotnak.

Varga Rita festőművész, kurátor, a PTE KPVK oktatója. 1973-ban született Szolnokon, 1993 óta él Pécsett. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán és a Képzőművészeti Mesteriskolán végezte, több külföldi ösztöndíjat is elnyert (New York, Róma). Alapító tagja és vezetője a Közelítés Művészeti Egyesületnek. Számos nemzetközi és hazai művészeti projekt szervezője, például a Privát Nacionalizmus és Temporary City. Egyéni és csoportos kiállításai voltak többek közt Budapesten, Bécsben, Passauban, Moszkvában, Drezdában és Rómában. Munkásságát több ösztöndíjjal és díjjal ismerték el (Derkovits-ösztöndíj, MMA-ösztöndíj). Kurátorként kiemelten foglalkozik kortárs társadalmi kérdéseket tematizáló kiállításokkal, médiaművészettel és fényalapú installációkkal.

Az elmúlt években azt kutatja, hogy miként változtak meg a társadalmi és biológiai test határai a biopolitikai diskurzusban a 20. század folyamán, és milyen jelentéssel bírnak napjainkban. Már több éve foglalkozik a termékenység és a reprodukciós jogok kérdéskörével. Figyelme azok felé a helyzetek felé fordul, ahol e jogok gyakorlásában valamilyen akadály lép fel, ahol a termékenység „terméketlenséggé” válik, ahol a születés és a szülés eseménye nem valósulhat meg. Különösen az érdekli, hogyan birkóznak meg az általa megismert nők ezekkel a (krízis)helyzetekkel, és miként hoznak létre empátiára és elfogadásra épülő, újonnan formálódó támogató közösségeket.

Képzőművész, munkáiban a test, az identitás és a természetes–mesterséges határainak kérdéseit vizsgálja. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett 2006-ban, 2004-ben az Erasmus program keretében a marseille-i École Supérieure des Beaux-Arts hallgatója volt. Számos egyéni kiállítása volt Magyarországon, emellett szerepelt több jelentős nemzetközi csoportos tárlaton is, többek között a Ludwig Múzeumban (Budapest), a Frissiras Múzeumban (Athén), a MODEM-ben és a Bridge Art Fair-en (Miami). Művei köz- és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Díjai közé tartozik a STRABAG Festészeti Díj (2007), az Essl Award (2005) és a Római Magyar Akadémia ösztöndíja (2009). Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének (FKSE).

Don Tamás, kurátor, a szakdolgozati és kutatási témája a fiatal, pályakezdő képzőművészek integrációs lehetőségei a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben, ezenkívül érdeklődési területei közé tartoznak a társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek, a rendszerváltás utáni kortárs képzőművészeti intézményrendszer története, valamint a művészetpedagógia. 2018 februárja óta a debreceni MODEM kurátora, 2021 óta vezető kurátora emellett több független kurátori projekten is dolgozott, például a Bánkitó Képzőművészeti Fesztivál és a Küszöb Fesztivál szervezőjeként. Emellett a METU Design- és művészetmenedzsment MA képzésen mesteroktató.

Fabényi Júlia művészettörténész, kurátor, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója 2013 óta. Korábban a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Vasarely Múzeum vezetőjeként dolgozott. Kurátori és szakmai munkájában kiemelt figyelmet fordít a kortárs képzőművészet nemzetközi párbeszédbe való bekapcsolására, valamint a közép-európai régió művészeinek nemzetközi láthatóságára. 2015-ben a Velencei Biennále magyar pavilonjának nemzeti biztosa volt. Munkásságát több hazai és nemzetközi elismerés övezi.

Kevser Güler 2024 óta az Isztambuli Biennálé igazgatója. 2015 és 2017 között a Cappadox Fesztivál Kortárs Művészeti Programjának alapító csapatában dolgozott, és annak társkurátora volt. 2014 és 2019 között az Arter gyűjteményének kutatójaként tevékenykedett, 2020 és 2021 között pedig a Yapı Kredi Kulturális és Művészeti Intézet kurátoraként és kiállítási igazgatójaként. 2007 és 2014 között az Isztambuli Biennálé szervezőcsapatának is tagja volt.

Hans Knoll (1956, Alkoven, Felső-Ausztria) bécsi székhelyű galériatulajdonos és kulturális szakember. Kereskedelmi képzettsége és linzi gyakorlata után az 1980-as évek közepén alapította első galériáját Bécsben, majd 1989-ben — még a vasfüggöny leomlása előtt — nyitott meg egy másikat Budapesten. Azóta meghatározó szerepet játszik a közép- és kelet-európai kortárs művészet nemzetközi kapcsolatrendszerének alakításában. Olyan városokban szervezett jelentős kiállításokat és projekteket, mint Budapest, Brno, Varsó, Moszkva vagy Tallinn. 2016 és 2020 között az Osztrák Kortárs Galériák Szövetségének elnöke volt, 2006 és 2019 között a Bécsi Zeneművészeti Egyetem kulturális menedzsment szakának oktatója.

A kanadai származású Marilou Laneuville 2008 óta dolgozik a Lyoni Kortárs Művészeti Múzeumban (macLYON), ahol a Kiállítások és kiadványok osztályvezetője, valamint kurátor. Számos kiállítást rendezett, köztük a Echoes of the Past, Promises of the Future (2025) című tárlatot, amely az új technológiákat vizsgálja; AYA TAKANO – New Myth (2023); Nathalie Djurberg & Hans Berg – The Skin Is a Thin Container (2023); valamint Christine Rebet – Escapology (2021). Aktívan részt vesz a macLYON művész- és kurátori rezidenciaprogramjainak kialakításában is, emellett számos esszét publikált kiállítási katalógusokban. 2019 óta a Jeune création internationale című kiállítás társművészeti vezetője, amely a Lyoni Biennálé keretében mutat be pályakezdő művészeket. Fotó: Yanis Ourabah

Dr. Bordács Andrea, esztéta, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője, docens Magyar – történelem – esztétika - kulturális menedzser szakokon végzett. A kutatásai fő iránya részben a művészet-művészetelmélet határán mozog. Az oktatás mellett művészeti kritikákat, tanulmányokat, könyveket ír, szerkeszt, és független kurátori munkái vannak. A kortárs művészetben elsősorban a testkép, a feminista nézőpont, a női szerepek, a hagyományra való reflexió, azaz az újraírása, újraértelmezése, a digitális világ és a művészeti oktatás, művészetközvetítés témái állnak a hozzá a legközelebb. A fontos kutatási fókusza még a centrum-periféria kérdése, a közép-európai művészet.

Kocsis Katica, esztéta aktív szereplője a hazai kortárs művészeti színtérnek. Újságíróként és kurátorként egyaránt dolgozik, a korábban megvalósult projektjei jellemzően női témákat jártak körbe, de rendezett már tárlatot a sérülékenység és a bolyongás otthonkeresés témájában is. Az instagramon futó videointerjú-sorozatában az alkotókat műtermeikben kérdezi, amelyek egyszerre engednek betekintést eezekbe a nem mindig látható terekbe, miközben közvetlen hangvételük a kortárs művészekkel való kapcsolódást célozza. Áprilisban jelent meg első, Weiler Péterről írt könyve, jelenleg a Kacsuk-gyűjteményről szóló köteten dolgozik. A Focus On Black Art online magazin alapítója, ezen a felületen fekete alkotókkal készített interjúkat publikál amelyek a fekete művészet mélyebb megismerését teszik lehetővé.

Nagy Gergely (1969), újságíró, szerkesztő, író. Budapesten él és dolgozik. Jelenleg a Qubit.hu munkatársa. Az ELTE BTK doktorandusz ösztöndíjasa. Fő érdeklődési területei a kortárs művészet, a kultúrpolitika és a kulturális ellenállás. Sokéves újságírói munka után 2013 óta előbb az Artportal, majd A mű online művészeti magazin főszerkesztője. Egyik kezdeményezője az East Art Mags-nek, a kelet-közép-európai régió öt művészeti magazinját összefogó együttműködési projektnek. Egyik alapítója az OFF-Biennále Budapestnek, a térség legnagyobb civil kortárs művészeti kezdeményezését gondozó civil szervezetnek. Tagja a Kritikus Kultúra csoportnak, amely eseményeket, konferenciákat szervez a hazai progresszív kultúra helyzetével kapcsolatban. Négy könyv szerzője.

Sirbik Attila újságíró, író, kultúraszervező, vállakozó Jugoszláviában született, Požarevacon volt katona. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Képzőművészeti írásait szerbiai és magyarországi lapokban publikálja. 2000 és 2024 között az Új Művészet Online főszerkesztője volt. Web- és brandépítéssel is foglalkozik. A Symposion Kiadó vezetője. Több könyv szerzője és társszerzője. Első regénye St. Euphemia címmel jelent meg a Magvető és a Forum kiadó közös gondozásában.

1989-ben az ELTE-n végzett művészettörténet-magyaron. Dolgozott a Qualitas Galériában, kiállítást rendezett a Római Iskola festőiből. 1991–93 között művészeti tévéműsorok készítésében vett részt, Vaszary Jánosról kisfilmet készített. 1995-ben megalapította a Vendemiaire művészeti tanácsadó céget. Írásai jelentek meg több művészeti lapban, majd 2003-ban Artmagazint alapított, amelynek 2005-től főszerkesztője. Rónai Éva textilművészről könyvet írt. 2007 óta a Müpa művészeti tanácsadója, tárlatokat vezet, rádióműsorokban és podcastban népszerűsíti a kortárs művészetet. Az Élet a képben-podcast sorozatban Winkler Nórával kiállításokról beszélget. 2024-ben Pro Cultura Urbis-díjat kapott.