Lokart
Kiállítások

Festőművész, tagja a MAMŰ Társaságnak. Munkáihoz videót és fotót is felhasznál. Installációkat is készít. Munkáit több díjjal és ösztöndíjjal jutalmazták.

Művészi megközelítését a technikai médiumokhoz szorosan kapcsolódó kísérletezés jellemzi. Szegedy-Maszák a médiumok széles spektrumát használja műveiben, a hagyományos kémiai alapú fotográfiai eljárásoktól a festészeten és a grafikán át az interaktív virtuális és kiterjesztett valóság installációkig.

Munkáimban a közösség leépülésének folyamata és a környezetem pusztulása érdekel, amelyben nap mint nap élek. A társadalmi elhanyagolás, a rombolás, a nepotizmus, az elnyomás és így tovább, "normává" vált, és a (nem) működés ilyen módja reakciót vált ki belőlem, és ennek következtében születnek meg a munkáim, amelyek végső célja nem a társadalom megváltoztatása, csupán a problémák megjelenítése, amellyel közösségeink nap mint nap találkoznak.

Ines egész műve erősen autoreferenciális jellegű, és ezek a vonások egyértelműen jelen vannak ebben a művében is. A múltbeli helyzetekre való reflexióját szimbolizálják a képek és a motívumok, a váratlan és kiszámíthatatlan mindennapi életről való elmélkedést, az érzelmi állapotok sokféleségét láthatjuk minden egyes rajzban és az installáció egészében is.

Koós Gábor munkáira jellemző az ösztönző szándéka, hogy megőrizzen életrajzi vonatkozású helyeket és tárgyakat és egyben közelítsen azon általánosabb érdeklődés felé, hogy feltárja, reprodukálja és ezáltal kisajátítsa a teret és annak meghatározó struktúráját. Szíj Kamilla//A rajzairól beszélve például ezeket a szavakat használja: hidegtű, papír, ceruza, redukció, struktúra, szabályok, döntések, elem, vonal, sűrűsödés, ritkulás. Ezek az eszközök külön-külön, önmagukban nem tartalmazzák a lényeget. A rajzai koncentrátumok; egy részt próbál létrehozni velük, amely az egészre utal.

A nagyméretű installációiról széles körben ismert művész matematikai és fizikai háttere a gyakorlatának nagy részét meghatározza. Várnai művei a művészi és a hétköznapi közötti finom határvonalon mozognak, és hétköznapi anyagokból alkot feltűnő assemblázsokat. Munkáit számos kiállításon mutatták be Európa- és az Egyesült Államok-szerte.

Június 21-25. között látogatható 14.00-18.00

OROSZ KLÁRA és BABIC MÍRA, BÓVÁRI FANNI, HORTI ÁGNES ANNA, KUNKLI DÓRA, a PTE KPVK másodéves Környezetkultúra szakos hallgatóinak együttműködésével létrejött projekt. Újrahasznosított hullámkarton alapanyagból hoztunk létre térspecifikus installációt, amelynél moduláris elemekből álló geometriai rendszereket alkalmaztunk. A modularitást, mint konstrukciós mintát, rendező elvet vizsgáltuk a design, formatervezés területén konkrét gyakorlatban megtalálható példákon keresztül.

Mindig rétegekben gondolkodom. A rétegek párhuzamos és merőleges képeket eredményeznek, amelyek térben és időben egyaránt mozognak, és ismétlődő ritmus jellemzi őket. A legtöbb sorozatom a különböző képernyők témája körül forog, és a digitális környezetünkre reflektál.

Korábban a művész alkotásain ugyanúgy megfértek az ipari vagy mesterséges tájrészletek – épített struktúrák, állványzatok, térkőmintázatok – mint a geometrikus absztrakció különböző képződményei. A 2010-es évek közepétől a hétköznapi, látható valóságtól a természet elemi-strukturális rendszerei, szerkezetei felé fordult figyelme. Fragmentum- és kollázsszerű művei már nem konkrét „látvány-témákra” épülnek, mint inkább a percepció mechanizmusának modellálására törekednek.

Az üveg médium művészi, elsősorban szobrászati minőségének feltárására helyezi a hangsúlyt azáltal, hogy magát a műfajt is megkérdőjelezi, és újraértelmezi annak kísérleti lehetőségeit. Üvegobjektjeinek szándéka kevésbé illuzórikus, sokkal inkább a csalóka optikai jelenség mechanizmusának feltárása és bemutatása.

A Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán diplomázott művész 1996 óta állít ki rendszeresen magyar és nemzetközi kiállítóhelyeken. Objekteket, printeket és helyspecifikus installációkat készített. 1998-ban kezdett számítógépes műveket készíteni. Drónos szobrokat 2016 óta készít, amelyeket nagy állami rendezvényeken mutattak be, többek között a Buckingham Palotában, vagy a Tajvani Kaohsiung Művészeti Központban.

A PTE Képzőművészeti Tanszék adjunktusa. Munkái mind a magyar mind pedig a nemzetközi színtéren reflektálnak a kortárs festészet geometrikus, valamint op-art tendenciáira. Festményein egy olyan képi gyakorlat bontakozik ki, melyben a szín- és formakombinációk egy végtelennek tűnő síkon terjeszkednek el, és az ornamentika, a gesztus és a geometria szintézisében öltenek testet.

Műtípusai a továbbgondolt absztrakció lehetőségeit kínálja fel, geometriái a valóság és az illúzió sokszor összemosódó határán egyensúlyoznak. Számára nem a valóság újrateremtése, hanem új vizuális struktúrák létrehozása az elsődleges szempont.

Jelenleg a PTE Művészeti Kar, Festészet Tanszék egyetemi tanára, Munkács Mihály-díjas festőművész. Festményein kevés eszközzel komplex esztétikai tartalom kifejezésére törekszik. Művészetfilozófiája magára a műalkotás anyagára épül, annak adottságaiból tárja fel az anyagban benne rejlő szubsztanciát.

Ernszt András Pécsett élő és alkotó művész. 2022-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 2003-ban a Strabag Festészeti Díj díjazottjai között volt. Non-figurális műveire a strukturáltság, dinamikusság, rétegződés jellemző, melyek a természetutánzás- és közelség illuzórikus voltát erősítik. A kiállításon bemutatásra kerülő két munkán a festett felületek dinamikája, lendülete a mozgás érzetét kelti. A képek festői felületeire növényi formákra emlékeztető motívumok kerültek, ezek együttese egy természeti látvány emlékét, illúzióját idézi.

Munkáit a festészet analitikus megközelítése jellemzi. Olyan festészeti alapproblémák foglalkoztatják, mint a színviszonyok, a formák és a színek, a színértékek, felületek és a kompozíció kapcsolata vagy a tér megjelenítésének problémája különböző festészeti eszközökkel, melyeket színtani és térelméleti kutatásokra alapozva dolgoz fel, sok esetben nonfiguratív sorozatokon, ciklusokon keresztül.

Jérémie Setton megkérdőjelezi a festészetet és annak képen kívüli létezését. "Kétoldalas moduljai" fából készültek, amit oldalirányú fénybe helyezett a művész. A tetejükön egy titokzatos, monokróm felület van... ami nem létezik. Ez a felület a valóságban két felületből áll, amelyeket aprólékosan festett meg úgy, hogy az árnyékban elhelyezett világos színt a fényben alkalmazott sötét színnek látjuk. Ily módon a térfogat eltűnik a magával ragadó szín javára. Olyan lesz, mint egy "szellem", amely egyszerre jelen van és hiányzik.

A Lokart kiállításra beküldött munkáim a legfrissebbek az elmúlt évek képsorozataiból. Ötvözik és össze sűrítik az eddigi törekvéseimet. Olyan absztrakt festészeti alkotások, amelyek a festés aktusát, a kép rétegződését tárják fel. A különböző formai elemek, képalkotási stratégiák kölcsönhatásba kerülnek egymással, felülírják és átszabják egymást. Amit látunk egyszerre konkrét meghatározott és folyamatban lévő, alakuló.

A lét ábrázolhatóságának örök problémája foglalkoztat, ezt próbálom visszaadni a műteremben vagy a tájban beállított színpadias, erős gesztusokkal telített, drámai vagy idilli szituációkban, melyek megjelenítéséhez „választott tradíciókhoz” nyúlok vissza. Festményeim visszatérő szereplője vagyok, néhol megsokszorozva, néhol másokkal együtt.

Marc Desgrandchamps, a francia művészeti szcéna vezető festőművésze az áttetszőség és az egymásra helyezés fogalmaival játszik. Figurális festészetében valóban testeket és tárgyakat ismerünk fel, a perspektíva gyakran elferdül, a tér meghatározhatatlan, és hirtelen anomáliák keletkeznek.

Halász Péter Tamás a 2000-es évek eleje óta rendszeresen állít ki magyar és nemzetközi kiállításokon. Bár diplomáját festő szakon szerezte, az egyetem után objekteket és installációkat kezdett készíteni. Művei az elmúlt tíz évben egyre inkább a társadalmi és környezeti problémákra fókuszálnak

1980-ban lett a Pannonia Rajzfilmstúdióban rajzfilmkészítő-asszisztense. 1982-től készít önálló filmeket és festményeket. Az első nemzetközi elismerést a rangos médiaművészeti fesztiválon, a linzi Ars Electronicán díjnyertes műve, a Pictures hozta meg számára 1988-ban, majd 1989-ben Gramophone című számítógépes grafikájával a kategória nagydíját, az Arany Nikét (Golden Nica) is elnyerte.

Romhány Vera Brüsszelben élő és alkotó képzőművész. Festő és képzőművész tanár diplomáit a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte. 2017 óta a MŰTŐ aktív tagja, 2011 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének tagja.

Budapesten és Helsinkiben tanult, majd a berlini Magyar Kulturális Intézetben dolgozott kurátorként. Számos nemzetközi projektben vett részt művészként és kurátorként egyaránt. Alkotásaival sokszor aktuális témákra reflektál, munkái során főként a digitális eszközöket veszi igénybe, animációkészítéssel is fogllakozik.

Az illúzió fontos szó ennek a műnek a megértéséhez. A fotográfia fontos helyet foglal el benne, nevezetesen a festészethez való közelsége miatt. Megálltam minden egyes pillanatban, ahol a kép az illúzió játékából indul ki. A képek néha a körülöttük életre keltett elbeszéléseknek kölcsönzik a valósághűségüket

Jérémy Liron festészete szinte teljes egészében a tájra, a táj témájára, a táj műfajára, a táj egészére összpontosul. Műveit fényképekből és nem a motívumra festett tájképekből alkotja meg.

Balley fotósként és videókészítőként húsz éve követi a képkészítés sajátos stílusát. Nagy formátumú kamerával sorozatban dolgozó munkáiban személyes vagy közösségi rituálék ábrázolását vizsgálja.

Kutatva figyelem gyermekeim, felszabadult folthagyási kísérleteit, gyakran használom tiszta (elvárásoktól, tanult, begyakorolt vonalaktól mentes) vázlataikat, hogy aztán ezeknek az ösztönös formáknak a dinamikájával haladjak tovább. Nemrég megismerkedtem a szőnyegkészítő szálbelövő pisztollyal, amivel élénk színű gyapjúszőnyegeket készítek.

Művészi megközelítését a technikai médiumokhoz szorosan kapcsolódó kísérletezés jellemzi. Szegedy-Maszák a médiumok széles spektrumát használja műveiben, a hagyományos kémiai alapú fotográfiai eljárásoktól a festészeten és a grafikán át az interaktív virtuális és kiterjesztett valóság installációkig.

A művész és tervező, Ërell nyíltan kísérletezik a városi tér mulandó kisajátításának egy formájával.

A mâconi Ecole des Beaux-Arts-on folytatott tanulmányai után Philippe Droguet vizuális munkássága a nyomok szisztematikus felhalmozása felé fordult, amelyek századunknak a kimondhatatlanba való átbillenéséről tanúskodnak.

Műveiben Frelih gyakran vizsgálja az analóg médiumok, valamint ezek kommunikációját, lefordíthatóságát és kompatibilitását. A végtermék, a műalkotás gyakran esztétikai mellékhatás, függetlenül attól, hogy videó, videoinstalláció, fotográfia, web, számítógépes program, tárgy vagy festmény. Az egyén és a közösség, a társadalom elválaszthatatlan elemei művészeti és pedagógiai gondolkodásának. Trtovac festészetet tanult a belgrádi Képzőművészeti Akadémián. Ezt követően a düsseldorfi Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Tagja az IKG-nek (Nemzetközi Művészeti Gremium). A Független Művészet megteremtője és társalapítója volt. A belgrádi Képzőművészeti Kar szobrászati tanszékén a képzőművészetek doktorává avatták.

Les courants vaganbonds Művei a hitelességre, a spontaneitásra és a folyékonyságra való hajlamot, az érzelmi kapcsolatok megteremtését mutatják. Főként olyan videókat készít, amelyekben visszatérően egy csapat fiatalt állít színpadra, akik vad környezetben fejlődnek.

A női testre irányuló tekintet természete, különösen a médiában, beleértve a mozit és a reklámokat, Hélène Hulak munkájában szisztematikus dekonstrukció tárgya. Munkájában olyan banális képek inspirálták, amelyek a test tárgyiasító erotikáját népszerűsítik.

Karim Kal mintegy tizenöt éve dolgozik dokumentumfilmes szemszögből. Az általa alkotott képek leíró jellege fényképezésének árnyaltságát a fény és a kompozíció terén végzett munkája adja. Fényképei indexikus felfogást nyújtanak a és egyensúlyt keres a téma társadalmi és politikai olvasatát lehetővé tevő elemek, valamint a formai gazdaságosság között, az absztrakció szókincséből merítve.

Művészetében keverednek a hályogkovács fenomenológus, a meleg és a hideg konceptualizmus, a vastag- és a vékonybőrű realista képzőművészeti attitűdök. Kiindulópontja legtöbbször az ember viszonya magához, illetve az őt körülvevő terekhez, tárgyakhoz, emberekhez. A más és az ugyanaz közös meghatározásának lehetőségeit vagy éppen lehetetlenségeit megjelenítő munkái, sorozatai a lehető legegyszerűbb észlelési esetek tanulmányai.

Elsősorban csillagászati összefüggéseket vizsgál munkáiban arra fókuszálva, hogy miként tárható fel és tehető ábrázolhatóvá a minket körülvevő tér és idő kapcsolata. Projektjeiben elsősorban technikai médiumokat használ olyan szokványos megközelítésektől eltérő összefüggések után kutatva, amelyek feltárják a rendes működés rétege alatt meghúzódó rejtett folyamatokat. Alkotómunkája során az analóg és a digitális leképezés mellett különböző fény- és hanginstallációkkal kísérletezik.

A RENCONTRE egy kézi hímzésekből álló sorozat Jouy szövetekre. Két ország találkozásának történetét meséli el, két ország kultúrájának találkozását, egy kapcsolatot, amely e tipikusan francia szövet és perzsa miniatűrök között szövődik. Mindkettő a mindennapi életet, a szereplők, az állatok és a tájak jeleneteit hozza össze. Történetek, amelyek valahol máshol, a világ másik felén is megtörténhetnének. A perzsa miniatúra elemei megpróbálnak behatolni ebbe a már létező világba, miközben megőrzik eredetiségüket. Ez a mű az integráció folyamatát képviseli, amely nagy erőfeszítést és időt igényel, akárcsak a választott kézi technika, a hímzés.

Fotói alkotta érzékeny vizuális nyelvezet egyik legfontosabb témája, de inkább egyfajta cselekvésmódja az érzékelés, észlelés megfigyelése. Ekképp, mivel ez a fotográfia eszközével történik, ez magának a médiumnak, emellett a képek befogadásának, észlelésének is a folyamatos reflexiója. Jelen kiállítása korábbi munkáinak és legfrissebb műveinek adott teret legmesszemenőbbig kihasználó újraszituálása.

Műveiben sokszor használ személyes hangulatú, mindennapi tárgyakat. Ennek megfelelően rendkívül szabadon váltogatja alkotásainak megjelenési formáit: objekt, szobor, fotó, animáció, videó, rajz, festmény, kinetikus és digitális megoldások, meghökkentő egyensúlyi szituációk. A széles kifejezési spektrum ellenére egy technikailag igényesen kivitelezett computer-installációban ugyanúgy valami fajta média nélküli, közvetlen (immediate), energiatelt megjelenés a célja, mint a legegyszerűbb vonalrajzaiban.

A T(n)C-t 2017-ben alapította Várnai Ágnes és Tina Kult. Bécsben élnek és dolgoznak: a médiumok széles skálájával kísérleteznek, beleértve a virtuális valóságot, a 3D-t, az installációt és a divatot. A különböző diszciplínák kombinálásával immerzív élményeket kutatnak, hogy összekapcsolják a valóságok digitális és fizikai szintjét. A T(n)C hisz a közös erőfeszítések erejében. Céljuk a kollektív történetmesélés gyakorlatának kiterjesztése az együttműködésen alapuló megközelítéssel.

Minden egyes munkája különböző eszközöket indokol, amelyeket használ vagy kombinál, legyen szó a rajz, a fotogram, a szobrászat klasszikus módszereiről vagy a modern számítógépes szoftverekről és programozási nyelvekről. Művészi gyakorlatában a látvány, a látás és az értelmezés közötti kapcsolatokat vizsgálja. Célja nem az emberi tapasztalat magyarázata vagy illúzió létrehozása, és nem is az emberi látás értelmezése. Ehelyett a szemünket, látásunkat és agyunkat, egy médiumnak kezeli a sok közül. Munkái ezzel a különleges médiummal való kísérletek.

Koós Gábor munkáira jellemző az ösztönző szándéka, hogy megőrizzen életrajzi vonatkozású helyeket és tárgyakat és egyben közelítsen azon általánosabb érdeklődés felé, hogy feltárja, reprodukálja és ezáltal kisajátítsa a teret és annak meghatározó struktúráját. Szíj Kamilla//A rajzairól beszélve például ezeket a szavakat használja: hidegtű, papír, ceruza, redukció, struktúra, szabályok, döntések, elem, vonal, sűrűsödés, ritkulás. Ezek az eszközök külön-külön, önmagukban nem tartalmazzák a lényeget. A rajzai koncentrátumok; egy részt próbál létrehozni velük, amely az egészre utal.

Algoritmikus művészet, rendszergondolkodás, műhelyek: művészi vizualizáció és valós idejű szonifikáció kóddal. Alulról szerveződő közösségek, decentralizált hálózatok, autonómia és ellenálló képesség vizsgálata a liminális weben és azon túl.

Animációs filmrendező. Diplomafilmje 2020-ban a Franciaországban megrendezett 60. Annecy Nemzetközi Animációsfilm Fesztiválon a zsűri díját nyerte el. Meghatározónak tartja az interdiszciplináris gondolkodásban rejlő lehetőségeket, hisz a műfajok közötti szabad átjárhatóságban. Számára az animáció mint műfaj tökéletesen fedi ezt a fajta gondolkodást. A mozgókép és zene mellett képzőművészként is dolgozik; tradicionális grafikával foglalkozik, érdeklődése az absztrakció felé irányul.

GRÓF Ferenc Képzőművész, tanár és kurátor, 2001 óta Párizsba él és dolgozik. A Société Réaliste tagjaként, majd szólóban, több hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Munkáiban ideológiai lenyomatokat vizsgál a grafikai tervezés és a térélmény metszéspontjában. Praxisa ebből következően műfajilag sokszínű, nyelvi és tipográfiai elemekből, kartográfiai és heraldikai elemekből építkezik. GYENES Zsófia Párizsban szerzett diplomát képzőművészként, majd felvételt nyert az Arts Deco (ENSAD) textil szakára. Az ipari textiltervezés különböző metódusai mellett, a tradicionális kézműves technikák világa felé is tájékozódott. Számos divat és lakberendezési cégnél dolgozott designerként. 2022 tavaszán alapította meg független stúdióját Párizsban.

Ez csak kép, nem tud bántani - gondoljuk, és megnyitjuk a cikket a katasztrófa fotóival, vagy egy sorozatgyilkosokról szóló filmmel zárjuk a napot. Számítunk rá, hogy az alkotott képek esztétizálják, komfortossá teszik a valóságot. Azt az illúziót keltik, hogy megfelelő filterrel bármi elviselhető.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves hallgatója. Filigrán, kimerevített, áttetsző háromdimenziós hálóból készít szobrokat és fedezi fel a transzparencia adta lehetőségeket, amivel egy alternatív univerzum képét mutathatja be. Munkáit gyakran világítja meg pontszerű fénnyel, az így megjelent árnyék által a forma síkká válik a falon, a dimenziók hordozójává és vetítőjévé válik. Elméleti kutatásai tárgyát virtualitás, felejtés, a kognitív pszichológia különböző rétegei, illetve a tér és az ember viszonyának a vizsgálata képezi.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika tanszékén tanult. Szerteágazó munkáinak közös metszetét és koherenciáját az idő különböző módokon történő érzékelése, megismerése és a benne lévő helyünk keresése adja. Ez az emlékezés, rögzítés, elmélyülés, időhúzás és várakozás formáit öltheti magára a munkákkal való foglalkozás közben, kigondolásuk lassú folyamatában.

Metzing Eszter művészete egy ismeretlen univerzum sugallatait közvetíti. Egy teljesen ismeretlen világ hívása, sötét végletek, amelyek alattomosan csúsznak be a megtört és szétszakadt elmékbe. Ha átadjuk magunkat ennek az átalakulásnak, rájövünk, hogy mindvégig mi voltunk az idegen univerzum.

Animációs rendező, karaktertervező, multiplatform művész. Munkáival egyedi vizuális univerzumot hozott létre, bátran használ különböző platformokat és kísérletezik új technológiákkal. Furcsa és humoros munkái tökéletesen illeszkednek minden formátumba, legyen az GIF, NFT vagy akár AR. Giphy profilja 21 milliárd megtekintésnél tart, és olyan márkákkal dolgozott együtt, mint a Warner Bros., az Adult Swim és az MTV. Juli művészi karrierje mellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs tanszékének oktatójaként is inspirálja az új generációkat.

Kádár Melinda romániai származású animációs rendező és mozgóképes alkotó. Kísérleti animációs diplomafilmjét több nemzetközi fesztiválokon díjazták, gyakran dolgozik munkatársként animált audiovizuális installációkban, illetve művésztanárként a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Melinda munkásságának középpontjában fáradhatatlanul mozgolódó ellentmondás, hogy egyszerre szeretne határokat feszegetni, és a szépség, a jóság, és az igazság platóni eszméi előtt tisztelegni.

Szabadúszó animációs filmrendező és illusztrátor. Munkáiban fontos a humor, a körülöttünk zajló, sokszor riasztó jelenségekre ironikusan reagál, szürreálisan elemelve a valóságtól. A sci-fi műfajt is azért kedveli nagyon, mert a fájó, aktuális eseményeket egy lépés távolságra, kitalált helyszínekre lehet helyezni, és így új szemszögből megvizsgálni. A filmkészítés mellett rendszeresen illusztrál a HvgExtra Pszichológia magazinban, és tanít a MOME animáció szakán.

A pusheen loop a 2022-es, “hajtogatott utak” sorozathoz tartozik. A sorozat a digitális és valós terek összeolvadásával foglalkozik, vizuális humorral és paradoxonokkal teletűzdelve a munkákat. A pusheen loop egy népszerű internetes motívumot mutat be a régi felugró ablakokra, vagy pasziánsz játékokra jellemző ismétlődéssel.

A női testre irányuló tekintet természete, különösen a médiában, beleértve a mozit és a reklámokat, Hélène Hulak munkájában szisztematikus dekonstrukció tárgya. Munkájában olyan banális képek inspirálták, amelyek a test tárgyiasító erotikáját népszerűsítik.

Kutatva figyelem gyermekeim, felszabadult folthagyási kísérleteit, gyakran használom tiszta (elvárásoktól, tanult, begyakorolt vonalaktól mentes) vázlataikat, hogy aztán ezeknek az ösztönös formáknak a dinamikájával haladjak tovább.

CSEMETEKERT