A művészet nem kiváltság, hanem alapjog

Kozma Zsolt művészeti szakíró, az Inda Galéria művészeti vezetője és 2017 óta a brüsszeli székhelyű Art of Care kiállítási és kulturális projektszervező szervezet alapító-vezetője. Az idei LOKARTon való kurátori munkájáról és Pécsről kérdeztük.

Nem először munkálkodsz azért, hogy Pécs felkerüljön a világ művészeti térképére. Mikor és hogyan kezdted?

Igen, az a megtiszteltetés ért, hogy a 2020-ra tervezett, de a Covid vírus miatt végül 2021 nyarán megrendezett eseményen is részt vehettem már. Petrányi Zsolttal, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjtemény főosztályvezetőjével és Nagy Andrással, a Janus Pannonius Múzeum osztályvezető fő muzeológusával alkottuk a szakmai zsűrit. Ez azonban csak a pont volt az i-n, ugyanis Fekete Valériát segítve Petrányi Zsolttal már jóval korábban elkezdtük a tanácsadást az első LOKART koncepciójának kialakításához. Engem főként az motivált, hogy teljes egészében azonosulni tudtam a kitalálók nézetével, mely szerint Pécset a történetét és jelenét is tekintve nagyon is megilleti a hely Európa kortárs képzőművészeti térképén, és ennek a leghatékonyabb eszköze az ott működő művészeti intézmények munkája mellett egy évente vagy kétévente megrendezett fesztivál. Sok példát lehet említeni erre, érdemes megnézni, hogyan hatott a város nemzetközi hírnevére, kulturális rangjára és turizmusára az éves linzi Ars Electronica, vagy Grazra az ottani őszi összművészeti fesztivál. Egy évenkénti vagy kétévenkénti nemzetközi művészeti fesztivál felépítése hosszú folyamat, a tavaly előtti volt az első lépés, és nagy örömmel dolgozom most a másodikban.  

Az is komoly inspiráció számomra, hogy a hazai kortárs művészetből minél több helyen minél szélesebb merítést mutassunk be a pécsi közönségnek. Nagyon fontos, hogy a művészetre nem luxuscikként vagy valamiféle ezoterikus, elitista jelenségként tekintsenek az emberek, hanem a sajátjukként, ami nekik és hozzájuk szól. Nem kiváltság, hanem alapjog.

Mi a feladatod a LOKARTban?

Az idei LOKARTra Százados László kurátorral és Fekete Valériával együtt állítottuk össze a kiállítási program döntő részét – voltak emellett projektek, amelyeket intézmények és együttműködő partnerek hoznak, vagyis amiket kollaboráció keretében készen kapunk.

Mire számítasz, milyen lesz a fesztivál?

Nagyon remélem, hogy felfedezésekkel és ráismerésekkel teli élményeket sikerül szerezni a közönségnek a fesztivál napjain és az esemény után tovább látható kiállításokon. Ma még kevésbé ismert, fiatal alkotóktól bevezetett nevekig, sztárokig terjed a meghívott művészek névsora. Reményeim szerint sikerült olyan munkákat meghívnunk és majd olyan módon megjelenítenünk, hogy minél többen úgy érezzék, mindez – és általában a kortárs művészet – nekik van.

Brüsszelből nézve milyennek ítéled a hazai kortárs képzőművészet helyzetét?

Állandó a kapcsolatom a magyar szcénával, és így érzékelem, milyen rengeteg tehetség mozog a hazai közegben. A hatalmas különbség ezeknek a tehetségeknek a helyi és nemzetközi láthatóságában és támogatásában van, aminek nyilván gazdasági, kultúrpolitikai prioritásokból fakadó és – ezekkel is összefüggésben – a vizuális nevelés kevesekhez való eljutásához köthető okai vannak. Ezért is rettentő fontosak az olyan események, mint a LOKART.